Oldal 315 [315]
OCR
AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. 157 tek, a forgó mellé pedig egy par sas-, ráró- (barnás-szürke tollú sas) — vagy kerecsen(világos foltos kékes-sztirke tollú sólyom) — tollat. Nyáron az ifjak virággal is beérték. (V. 6. XXVI. 6.) A nyuszt vagy egyéb szőrmével prémezett süveg kelméből készült teteje puha volt s lelóggó leffentyűben végződött. (XXX. 5—6.) Egy másik fajta az ú. n. kalapos süveg nemezből, fekete báránygyapjúból vagy fekete selyemből készült s kupola vagy hengeralakú tetővel volt ellátva (XXXI. r., 9. 66. 4.); amaz magasabb volt, emez alacsonyabb. A karima oldalt rendesen fel volt hasítva ; egyik változatnál a hasíték erősen rézsútos, csákós volt, úgy hogy felső szárnya elállt a süvegtől (65. 4., XXX. 10.); ezt a csákós süvegformát pozsonyi süvegnek nevezték. A piros és sárga bőrből készült magasszárú csizmák és sarúk vagy bakancsok mellett ez időben kezdenek kék színűeket is viselni (XXVI. 3., XXIX. 15.), fekete színűt csak gyász alkalmával hordtak. A deli csizma teljesen kiment a divatból, Apor Péter már csak Kornis Gáspárról tudja, hogy hordta. Azt is Apor Péter említi, hogy az ifjak a csizmaszárt alól a horgas inukon jó két újj széles arany, ezüst fonallal varrt ú. n. majczos bőr-térdkötővel megkötötték, mely selyemrojtban s szíjczifraságban végződött. Az övnek több formája volt divatban, de különösen szerették ezen időtájban a selyemkendő- (XXVIII. 1o., XXX. 2.), meg aztán a zsinóros öveket (63. 9., XXIV. 3., XXVI. 4., XXIX. r., 4.) ; az utóbbiak igazi divatja még csak ezután kezdődött. A majczos, bogláros pártaöveket és heveder öveket inkább az előbbi nemzedékek kedvelték.e™) A kuruczkori viselet az a határ, mely elválasztja egymástól a keleti és nyugoti befolyás korszakát. Attól az időtől kezdve, hogy Thököly hívei csalódva a törökben, egymásután meghódoltak a császárnak s rövid idő alatt nemcsak Magyarországban szünt meg a török uralom, de Erdélyben is elvesztette régi befolyását: a korábbi nemzedékeknél folyton kisértő törökösségeknek is vége szakadt. Kaftán, boér mente, jancsárdolmány, salavári, papucs, fejborotválás sat. mind kiment a divatból. A kopaszra nyirt fejen hagyott üstök utolsó nyomait a Lotharingi Károly hg. 1683—87-közti győzelmeit ábrázoló gobelineken találjuk (XXX. 2—4), II. Rákóczi Ferencz korában már nem; mindössze annyi maradt meg a régi szokásból, hogy sokan rövidre vágott hajat hordtak, mint p. egy ideig maga II. Rákóczi Ferencz is (XXVIII. 9). Sokkal általánosabb volt azonban a hát közepéig érő hosszu hajviselet szokása (66. 4. XXIX. 10, 12, 13, 15. Magyar viselet a kuruczkorban. parókáé (XXVIII. 1.), vagy az annak módjára rendezett fodros hosszu hajé (65. tr. XXVIII. 6. XXIX. 9, 11.). A szakált ekkor már országszerte borotválták, csak bajuszt hagytak. Általános lesz a rövid dolmány, különösen 1708—9-től kezdve, a mikor a fejedelem valamennyi dolmányát megkurtittatta, «olyan kurták, mondja Cserey Mihály, hogy egy két ujjal alig látszik ki övek alól, hátuljok egészen kilátszik, ; az is jellemző sajátsága, hogy szárnya rézsutosan, csákóra volt vágva (65. 10. XXIX. 13. XXXI. 4, 7—9), a minek divatja — mint föntebb már említettük — mintegy félszázaddal előbb kezdő
