Stranica 318 [318]
OCR
Mente. Suba. Subicza. os AZ UJKORI MAGYAR VISELET. a Te máltai hossz mihol bélelve volt holmi könnyebb fajta szövettel, hol ae pave ea a Hor jelsyer dolmány volt a neve, mig.al elect MINE E77 ee MT ee A dolmany fölé öltve hordták a mentét, illetőleg a subát. 8 d oe nehezebb felöltő közt, arról föntebb mar több izben volt szó; «subay alatt min aaa ee fajta bő ruhát értettek, mint «mente» alatt, amaz állatbőrrel, nyesttel, nyus ‘ és hiuzmallal volt bélelve, emez részint Allatbérrel, részint pedig kelmével. Különben pedig a xvi. század első felében a régi leltárak rendesen subának nevezik a felöltőt s ha rövid volt, subiczának; a xvi. század dereka táján a suba mene a ÍJ se gar elnevezés is előfordul; Bathory Farkas 1552-iki ruhajegyzeke oy az eo eee s 1561—1629 közt találjuk egymás mellett s egymástól megkülönböztetve a jer ru as közt a subát és mentét, de mar 1621-ben ugyanazt az egy Sltóayi majd ÉN. mae mentének írják, a xvii. század második harmadától kezdve pedig a Hanne altalaban mentének hívták, mig a suba elnevezés mindinkább a női felöltőre szorítkozott. A supa különböző változatai közé tartozott az ujjnélkiili vallba vágott s a lecsüngő hasított ujjú suba, melyek különösen a xvi. században divatoztak; a XvII. század elején említik a hosszú ujjú és csonka ujjú subát. A mezitelen hátsubát, mely a xvi. század utolsó harmadában jön elő, csak a vállra vetve lehetett viselni. Ecsedi Báthory István országbíró 1603-iki végrendeletében fordul elő a nyusztból készült kármán-suba, a mi alatt karamaniai török-perzsa izlésben készített, nyilván tehát virágokkal kivarrt bőrsubát kell érteni. A xvil. századbeli subákat rendesen gallér nélkül készítették, Bethlen Gábor 1629-iki végrendelete 18 darabot számlál föl, köztük azonban csak egynek volt vont aranyos galléra, más jegyzékekben bársony, meg prémes gallérú subáról van szó. Ugyancsak a xvii. századbeli suba sajátságaihoz tartozott az is, hogy csupán két pár nagy gombot varrtak rá, míg a XvI. században végig gombos volt. A mente a subához hasonlóan bő volt, de a hosszú és bő dolmanyok divatja alatt, a xvi. században, inkább ezekhez, mint a subához hasonlított, bár nem volt derékba vágva. Leghosszabb s legnehezebb fajta volt a sarkig érő boér mente (vagyis a későbbi bunda), mely a XvII. század folyamán a hosszú ujjú subát helyettesítette s inkább csak téli ruha volt. Ettől különbözött a hosszú vagy öreg mente, mely a horgas inig vagy legalább is térdig ért s ez volt az uralkodó forma ; a czombig érő kurta mente a XVII. század dereka felé kezd elterjedni s ez már rendesen derékba vágott volt többé-kevésbbé csákós szárnyakkal. Vol csonka-ujjú mente, a mit különösen Bethlen Gábor kedvelt, úgy hogy 50 mentéje közt 34 volt csonka-ujjú ; az ujj nélküli vállba vágolt mentét pedig, mely a xvII. század második harmadában divatozott, II. Rákóczi György szerette, úgy hogy késő őszszel is abban ee A Oe oe ae mint Apor P. irja, egész a hat közepéig érő hosszú és széles, külső felén prémes gallérral volt ellátva; a gallér nélküliek leginkább a xvi. század első felében fordulnak elő. Bocskay I. 1595-iki végrendeletében van szó először a szikszat mentéről, mely mint föntebb már említettük, a xviI. t hosszú ujjú, sipugjú, század derekáig felsőmagyar
