Stranica 328 [328]
OCR
Puska. Stucc. Tezsényi. Polhák. Muskéta. Karabin. Pisztoly. Puskaportartó palaczk. Lóding. 378 AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. A puska a Xvi. század első felében kanóczos volt, sárkányalakú Esajpparmlajtás SZerkezettel ellátva. 1515 körül tüntek föl legelőbb, még pedig hihetőleg Nürnbergben a : nálunk is eszíkhamai elterjedt kerekes puskák, kulcscsal felhúzható lakatszerkezettel s rendesen díszesen kiállított, visszafelé csapódó, tűzkőtartó sárkánynyal. Az előre csap-dó, egyszertibb szerkezetű sárkánynyal ellátott flinták a XVII. század dereka felé Francziaországban jöttek legelőbb használatba ; nálunk ezen időszakban az olasz Lazarino Cominazzo (+ 1696.) és a bresciai Lazaro Lazarino által készített flinták voltak a legkeresettebbek, de még nagyon ritkák, úgy. hogy a Rákóczi-javak 1688-ki munkácsi leltárában is csak egy pár «kisded» puskáról van megjegyezve, hogy «Lazarin Cominazo» munkája. A török és kirakott alban, meg bosnyák flinták, damaszk csövek csak a mult században lettek hiresek. A kerekes puskák közt, mint Apor Peter mondja, leghíresebb volt a stucc, 6zpatahoz hasonló agygyal, díszes lakatszerkezettel s rövid vont csővel, bár Berényi György bodoki várában 1656-ban hosszú stucc is volt. Azután jött a terzsényi, tezsényi vagy teszinyi puska (tesinka, tschinka), kis lyukú vont csővel, lópata alakú agygyal s kirakva csonttal és gyöngyházzal, melylyel csak madarakra lőttek s a melyet legelőbb a xvi. század második felében, a lengyel és cseh tartományokban kezdtek készíteni. A hosszú polhák vagy pulyhák nem volt vont csövű s Apor szerint rendszerint a hajdúk viselték; volt köszegi, krompaki vagy korompai, német és lóra való, tehát rövid csövü polhák. A nehéz muskéta vagy muskotéj, melyet a földbe szúrt kétágú villára támasztottak s úgy lőttek vele, legelőbb a spanyol hadseregnél jött használatba 1520 körül, I. Ferdinánd zsoldosaival tehát nálunk is nagyon hamar, már a xvi. század derekán elterjedt. A tölcséridomú csővel ellátott rövid, de nehéz puskák, a tromblonok vagy trombonok a XVI. század második harmadának kezdetén, szintén a spanyol hadseregben tünnek fel; 1570 felé a velenczei lovasság egy könnyebb fajta tölcséres puskát kezdett használni, a mi aztán nálunk a XvII. század első tizedeiben a szintén rövid csövű karabinnal, kalabérral vagy karabélylyal egy név alá foglalva terjedt el; «némelyek — mondja Apor P. — ki gyöngyházzal, ki czifra csonttal kirakott tölcséres karabélyt is viseltenek». Szintén lovassági lőfegyver volt a pisztoly, a mi a németeknél és vallonoknál már I. Ferdinánd idejében használatos volt, nálunk azonban jó későn terjedt el, jóformán csak a xvil. század elején. A pisztolyt a nyeregkápa alatt megerősített okban hordták, a mit puzdrának is neveztek. A lőfegyverhez tartozott a felhuzó kulcson kivül a puskaportartó palaczk, mely rendesen kerek volt, kulacs vagy félgömb idomban s az előkelőknél elefántcsontból készült; volt azonkívül csonka piramisalakú is, továbbá tulokszarvalakú; a XvII. század vége felé tünnek föl a czímerrel, szarvassal s egyéb állattal sat. czifrázott és szarvasagancsból készített puskaportartók. El voltak látva csattantó fedéllel s kis rézsíppal, a min a puskapor kijött s jobb oldalon hordták a lódingnak nevezett tölténytartón, melyről a puskakulcscsal együtt csüngött le (65. 11. 66. 2, 3.). A lóding színes bőrrel,
