Oldal 346 [346]
OCR
188 AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. bársonyé 7 frt; olcsóbb volt a lukkai bársony, ára 4 frt 50 pénz és 6 is t közt Veo a köz sima vagyis a «genuezer» (genuai) és «modenezer (modenai) DÉNSGAYT BN) frt 50 pénz. Nehéz selyem kelme volt a kamuka, melyből a legfinomabb vörös sjeanezsitnelk singjét 5 frt 50 pénzen vették, a máshonnan való vörös kamukát 3 frt 50 pénzen, egyéb színüt pedig 2 frt 50—3 frton; az egyes kamukanemek: a tündöklő kamuka két vagy többszínü selyemből volt oly módon szőve, hogy színét vátogatta, a halhajut halpikkely formán szőtték, volt aztán tarka és egyszínü virágos kamuka. A tarczolán vagy terczenella hármas sodrásu nehéz selyem kelme volt, többnyire virágosan szőtték, másszínü selyemmel keverve; a három színü vagy egész igen jó terczenellának árát Bethlen Gábor 3 frtban, az alább valóét 2 frt 50 pénzben szabta meg. Az atlasz ára a közönségesebb kamuka árával egyezett; legdrágább volt a velenczei vörös akár virágos, akár sima atlasz, ára 3 frt 75 pénz, a máshonnan valóé 3 frt 50, a tobbié 2 frt 50—3 frt. A tafota, melyet főleg szoknyának, meg dolmánybélésnek használtak, sima selyem kelme volt, 25 pénzzel olcsóbb az atlasznál, ára ugyanis a velenczeié 3—3 frt 50, a máshonnan valóé 2 frt 25—2 frt 75, egyes nemei: a két színt játszó tündöklő velenczei, a dupla és az egyszerü tafota. Szintén bélésnek használták a könnyű, habos kanavászt, melynek ára 2 frt 50—3 frt közt váltakozott. A könnyű selyemfajták közé tartozott a jabit is, mely sima, habos vagy virágos volt; a habos tabit ára a kanavászéval egyezett, a közönséges tabité azonban csak 75 pénz volt. Teveszőrrel kevert habos vékony selyem volt a csemelet, ára 60—75 pénz. A xvi. századbeli selyemszoknya-kelmék közt gyakran előjön a mohár, muhara vagy mokkder ; Bethlen Gábor említett árszabása szerint az igen jó bécsi mohárnak vége 6 frtba, singje 35 pénzbe került. Csak a xvi. század közepétől kezdve emlegetik a rubint, mely habos volt, vagy ezüsttel átszőve. A posztók közt legértékesebb volt a skarlát, melyet jobban fizettek, mint a selyem kelméket, sőt a velenczei legfinomabb veres skarlát singje 12 forintba, a zöld és kék skarláté tiz forintba került, tehát még a bársonynál is drágább volt; a legolcsóbb skarlát árát 4 forintban szabta meg Bethlen Gábor. A velenczei zöld és kék gránátposztó is a bársonynyal volt egyértékű, a legfinomabbnak singje 10 forint, a imásumnan való gránát ára 4—5 forint. A drágább posztók közé tartozott a selyembirka gyapjából készült selyemposztó is. Olcsóbb volt a csimazin, melynek singje 3 forint 75— 4 forint 60 pénzbe került; az igen jó fajlondis ára volt 4 forint 25, a özönét 2 frt 25, a lazur posztó ára 2 frt 50 pénz és 4 frt között váltakozott. Az igen jó vagy korona rázsa 3 frt 25 pénz, a közepes 3 frt, az alább való 2 Mt 9 3 körülbelől egyértékű volt a sája, singje 2 frt 50 pénztől 3 forintig. Még olcsóbb volt a Se pee ee 1 frt 50 pénztél 2 frt 25-ig A velenczei legfinomabb karasia egyertekti volt a S ; c es fon oe oe ae oe volt az angliai karasia, » 75—85 peénz. Ezek k sorába tartozott mé jú oe 2 ae 2 ae örenbergei (nürnbergi) posztó. A legközönségesebb posztók: a szebeni és brassai kék, 5 pénz volt; ezzel
