Page 375 [375]
OCR
4or. 1.) és Szent Simeon préféla ezüst koporsója Zárában. (Arch. Közl. 1895. XVIII. 45—53. ) — Huszka József: A sz. László legenda székelyföldi falképekben. (Arch. Ért. V. 1885. 211—220) és Magy. szentek a Székelyföldön. (U. o. VI. 1886. 123—134.) — Schultz Alwin: Das héfische Leben zur Zeit der Minnesinger. Lipcse, 1889. I. 3 1. V. 6. még II. k. 39. I. (kasagán) — Karajan : Ueber den Leumund der Oesterreicher. (Bécsi akad. Sitzungsberichte. 1863. 42. köt. 491. I.) 77. (55. lap.) Kun Miklós, Detrefi Benedek fia 1322. By oe MI 30. — 1326. Fejér Cod. Dipl, VIII. 3) 1340. Anj. okl. IV. 53. — Osl nb. Imre fia Kun János 1370. Sopr. okl. I. 389. Csornai Kun György fia Miklós 1398. Uo. I. 528. néh. Chornai Kun György 1400. Uo. 537. U. e. fiai 1404. Uo. 562. sat. — Rosályi Kun családról I. Turul X. 1892. 23. I. Minnesinger. I. k. 321 s köv. |. Ueber den Leumund d. Oeslerreicher. (A bécsi akad. Sitzungsb. 1863. 42. 491.) — Boncz Ödön : Vázlatok a magy. visel. tört. 2. r. 8, 27, 43. |. A Helbling Seifried lovagnak tulajdonitott Reimchronik szerzője mások sz. Horneck vagy Stiriai Ottokár volt. 329. — Karajan : 79. (56—57. lap.) A velenczei scythakat és indusokat I. 20. tabla, 7—9. sz. a. s a képmagyarazatban az irodalmat. 80. (57. s köv. lap.) Marci Chronica. Cap. 47. (1. föntebb jegyzetet.) — Schultz A. Das héfische Leben zur Zeit d. Minnesinger. I. k. 287-289, 231. — Karajan: Ueber den Leumund der Oesterreicher. (Bécsi Akad. Ért. 42. köt. 1863. 491—492. |.) 8r. (58. lap.) Boncz Ő) id, mm 2. 7 24 36 1 82. (58—59. lap.) András somogyi ispán az ujabb kutatások sz. a magyar Kádár-Kaluz nemzetségnek volt a tagja. Turul. XVII. 1899. 158. — Miklós ispán maga mondja, hogy első Co Dye, Wl, as aay ES 32 felesége görög leány volt. Fejér : Turul. XIV. 1896. 5. 1. 83. (59. lap.) Henszlmann J. A bécsi 1873. vildgidrl. magyarorsz. mukedy. 158—161. — Boncz O. id. m. 2. r. 25, 28. lap. — Huszka J. Pallas Lexikona. XII. 190. 84. (59—60. lap.) L. 4. tabla, 1. sz. — Henszlmann id. m. 102. I. — David király pécsi szobrát I. Arch. Ertl. XV. 1895. 348. 1 Boner Onidy m2. 1 22-24) | 85. (60. lap.) Weisz H. Kostiimkunde. Mittelalter. 70— 77, 762, Il, — Broraez OS iil, i, AL — Aa, I —= We @, ae AIK, 1. Sz. 86. (60—6r. lap.) Arch. Ért. XV. 1895. 348. — L. továbbá 17. és 21. táblát s ez utóbbit v. 6. 20. tabla, 7. sz. a. kép masodik és harmadik alakjával. Ugyanezen viseletnek felel meg a sepsi-bessenyei (Háromszék m.) — fájdalom, ma már elpusztitott templom egykori falfestményein a kunnal viaskodó Sz. László viselete. (L. Huszka J. rajzát a Székely N. Muzeum Értesítőjében. 1891. II. r. 288. I. Másolata a műemlékek orsz. bizottságának gyűjteményében.) — Zittaui Péter zbraslói apát sorai a magyarok kurta mentéiről a következők: Ungarice gentes portant curtas quoque mentes. A «mentes» szóra a krónika kiadója, Dobner Gelusius ezt jegyzi meg: «Ita codex, sed legendum vestis. » Nemes-Nagy : Magyar viselet. (Petri Abbatis Chronicon aulae regiac. Cap. CXXIV. Dobner: «Habebatque Sampson sub tunica panceriam, qui prae gravamine loricae natare non potuit.» Marci Chronica. Cap. 60. — II. Basiliust I. 17. t. 3. sz. a. — Weisz H. Kostiimkunde. Mittelalter. 62. s köv. I. 87. (61—62. lap.) L. 50. jegyzet s a szövegben 35 s köv. I. — A «harisnyay elnevezés csak a tótban van meg (M. Nyelvőr. XI. 1882. 220. I.) — Weisz H. Kostümkunde. Mittelalter. 74, 109—115. I. — Henszlmann I. Pécs középk. régiségei. II. rész. 178, 190. I. — Jankó J. (gr. Zichy J. Kaukázusi ut. I. k.) ezen kaukázusi nadrágneveket emliti meg : az osszéteknél «khalaf» a. m. szük nadrág, ssarováriv, vagy «salbar» bő nadrág, (8o. |.) ; a grúzoknál «salvari» szürke gyapjuszövetből készült szük nadrág (124. I.); a khevszuroknál: «nipkhavi» fekete posztó nadrág (134. I.) ; a kurdoknál : «darpe» alsó nadrág, «salvar» bő felső nadrág, a kalmikoknál «majok» csalburs, «dotodsi» posztó- vagy vászonnadrág, ajarik, juhbőr nadrág (32. I.) — A törökségnél (Vámbéry, A török faj. 184, 375.) a salváron kivül van bőrnadrág is, a mit a jakutok cszuturs-nak, a kazak-kirgizek «csambarynak neveznek. 88. (62. lap.) Az igen diszes miniatureökkel ellátott x11—xiv. és xv. századbeli oláhországi zárda-alapitó oklevelek s Mircse vajda ardsisi képe a bukaresti muzeum birtokában vannak. 89. (63. lap.) Henszlmann I. Pécs középkori régiségei. II. r. 223—238. I. — Gerecze P. A pécsi székesegyház régiségei. (Arch. Ert. XV. 1895. 36, 129, 333. |.) go. (63. lap.) Henszlmann id. m. I. rész, 4—5. lap. — Gerecze P. Epilészeli emlékek az ezredéves kiállításon. (Arch. Ért. XVI. 1896. 232—243.) s A pécsi székesegyház egykori oltársálra és többi szobrászati maradványa. (Arch. Közl. 1897. XX. 127. s köv. I.) 9I. (63—64. lap.) Boncz O. Vázlatok. a magy. visel. tört. Aa ír 8X05 Ik : 92. (64. lap.) Bonez ©: id) ms > 1 69, 45. |. 93. (65. lap.) A királyi lándsát emlitik az Altaichi Evkényvek : «lancea regis (Obonis, Aba) deaurata capitur» s «in ipsa sancta solennitate Petrus rex regnum Ungariae cum lancea deaurata tradidit Caesari». (Pertz: Monum. Germ. Script. XX. 800, 802.) Az utóbbi helyet atirtak a magyar krónikák is, így p. Thurdczi (Chronica Hungarorum. Pars. II. cap. 38.) ezeket mondja : «cui (Ceesari) Petrus rex in ipsa sancta paschali solennitate, regnum Hungarize, cum deaurata lancea tradidit.» Sigebertus Gemblacensis sz. «Heinricus imperator iterum Ungariam ingressus, cum paucis Obbonem regem de bello fugavit et lanceam, insigne 358.) — VIL Gergely pápa is szól róla I. Gézának 1074-ben irt levelében : «Praeterea Henricus, piz memorise Imperator, ad honorem S. Petri Regnum regis, recepit.» (Pertz id. m. VI. illud (t. i. Hungariam) expugnans, victo Rege et facta victoria, ad corpus beati Petri lanceam coronamque transmisit, et pro gloria triumphi sui, illuc Regni direxit insignia, quo principatum dignitatis eius attingere cognouit. » (Fejér Gy. Cod. Dipl. I. 421.) 28
