Stranica 131 [131]
ugyan a struktúraformáló folyamatok terén talán kevéssé számszerűsíthetők, nem is
mindig , egyneműen" megnevezhetők, ám a szolidaritás, az egyeztethető érdekek vagy
megjeleníthető értékek terén mégis társas interakciókban kereshetnek önmegjelenítési
utat, s keresnek, sőt találnak is. S ez út, vagy ilyen utak, ezzel pedig az integráció to¬
vábbi esélyeinek efféle mechanizmusai azok, amelyeknek változó alaptónusa, a szétta¬
golódás és dezintegrálódás kíméletlenné válása volt a 2012-es kötetnek is alaphangja.
Kétségtelen, hogy az öt esztendővel későbbi tanulmányok az integrációs folyamatok
kevesebb, viszont mélyebb zavaraira, ezzel pedig a kulturális folyamatok zavaró leépü¬
lésére, kínos válságtüneti jellé válására mutatnak.
S lehet persze, hogy a morális, transzcendentális vagy kevésbé struktúraalkotó köl¬
csönhatások nem mérhetők ugyanúgy, mint a rétegképző vagy integráltsági mutatókkal
ékesíthető társadalmi tények — ám ezek jelenlétét talán már az efféle újabb integrációs
kutatások is méltóképpen tükrözhetik. Érdemes utalni a kötetben az érdekek integráci¬
ós mutatóira a Gerő Márton által felvetett aspektusok között, a szegmentáció és pre¬
kariátus jellegadó jegyeire Sik Endre megfigyeléseiben, az újraelosztásnak a tudástőke
vagy az értékmodellek vonzásköre szempontjából fontos momentumaira Czibere Ibo¬
lya adatai szerint, a fogyasztás értékrendi normáira a Kristóf Luca és Simonovics Bori
által feldolgozott témakörök között, vagy a , kapcsolati naplózás" jelzéstára szempont¬
jából fontos komponensekre Albert Fruzsina, Dávid Beáta, Barna Ildikó és munkatár¬
saik írásaiban.
Valamiképp a 2017-es kötet egésze érzékenyebben bánik a ráhangoltság, a közhasznú¬
ság, a kiszolgáltatottság, az elfogadottság vagy beilleszkedettség apró rezzenéseinek
megfogalmazhatóságával is. S ez jó iránynak mondható, az előzmények tükrében fölöt¬
tébb. Ezzel együtt is érdemes utalni az emberi viszonyok jellemző racionalitásai, az
életvilág komponensei közötti érték-orientációk eltéréseinek különböző interpretációi,
és a rendszerszintű strukturális függésrendek egyenlőtlenségi modelleket kínáló ma¬
gyarázatai közötti értelmezési különbségekre, valamint a mediatizált függésrendek és
újraelosztásra kerülő tőketulajdonok (pénz, tudás, térbeli tagoltság, mobilitások, hozott
készségek, befogadási érzékenységek stb.) változásai közepette megmutatkozó tüne¬
tekre. Ezek ugyanis legtöbbször (vagy jó eséllyel) a hatalom kizáró, elkülönítő médiu¬
mától elszenvedett kiszolgáltatottság (kizárás, háttérbe szorítottság, elesettség) bürok¬
ratikus mechanizmusait is visszaható módon erősítik, tehát sokszor még a megoldas—
segítés-kompenzálás jószándékú kísérletei is úgy hatnak vissza, hogy abból nem a
biztató változás, hanem a mélyebbé váló válságjelek, a begyűrődések és elmaszatoló¬
dások, esélytelenség-növekmények egyre kiterjedtebb összhatása következik. De
pont ezért, s egyre inkább érdemes figyelembe venni a társadalmi eligazodás, célok
és értékrendek akut változásai sorában, az integrációs jel-együttes, tünetek és követ¬
kezményeik terén mindazt, ami részben erősödő válságjel, részben gyengülő reak¬
cióképesség, részben lemondó tűréshelyzet, jövőnélküli világkép alapélménye. Ha
tehát a , hasznossági" és érvényességi mutatóit vesszük, Kovách Imre és munkatársa¬
inak újabb kötete éppen ehhez, és a szakmai kutatási horizonton az új modellek lehe¬
tőségeihez, a társadalom integráltsági állapotának leképezési irányaihoz járul hozzá.
131