Stranica 376 [376]
A XIX. és XX. század folyamán az egyének új csoportosulása jött létre. A gazdasági
életben az egyes tőkések és munkások egyaránt összeálltak, hogy közös érdekeiket
hatékonyabban érvényesíthessék. Kifejlédik az egyénekben a tudatos szolidaritás mo¬
rálja. Az egyén most már tudatosan rendeli magát egy csoport érdeke alá s így új fe¬
gyelmet, esetleg nagyobb vonalú, messzebbre ható tervező előregondolást tanul. Cse¬
lekedeteiért most már egy összesség előtt felelős. Az egyének versengése más formá¬
ban folytatódik a csoportok és osztályok borzalmasabb érdekharcában. A nagy egésze¬
ket átfogó tervező öntudat napjainkban szükségszerűen fejlődik és kezd érvényesülni
mindenfelé. Azonban korunkban minden tervezés pártos: bizonyos csoportok érdeké¬
ben más csoportok ellen történik. Bármily veszélyes is egyelőre ez az állapot, pozitív
erkölcsi tulajdonságokat fejleszt ki: önfegyelmet, előrelátást és átfogóbb felelésségtu¬
datot.
Ezzel szemben a tömegnek mint olyannak az aktívvá válása az észszerűség mellett a
politikai erkölcsöt is veszélyezteti. A magas politika irányítása mindig , többfenekű
morált" követelt meg, mert területén a , Staatsráson" erőszak-morálja és a keresztény
ember munka-morálja összeütközésbe került. Ennek tudatos elviselése és a felelős ma¬
gatartás megőrzése eddig kis vezető csoportoknak volt nehezen (és nem mindig) győ¬
zött feladata. A demokratizálódás rövid idő alatt mindenkit beavatott a machiavelliz¬
musba, ez azonban nem vezethetett a diplomatáik hosszú nemzedékek alatt kifinomult
iróniájának általánossá válásához, hanem a munka erkölcsének megbomlásával és a
primitív indulatok előretörésével kellett járnia. A tömeglélek válságaiban (pl. a hábo¬
rúban) a tömegek fölszított és föltörő indulatai a pallérozottabb rétegekre is átterjed¬
nek, az uralkodó rétegek cinizmusa pedig fokozottabban hatja át a tömegeket. Az ész¬
szerű moralitás teljes hiánya, az indulatok gáttalan tombolása és a tudatos cinizmus
irányadóvá válása a háborús pszichózis legjellemzőbb vonásai.
A mai társadalmat széles vonalon az jellemzi, hogy a demokrácia kerülőútján irracio¬
nális tömegek ragadták magukhoz a hatalmat és korunk pompás technikai felkészültsé¬
ge indulataik szolgálatába került. A diktatúra nem ellentéte a tömeguralomnak, csak
azt jelenti, hogy a tömeg pillanatnyilag engedelmeskedni akar.
Viszont tapasztaljuk, hogy a sajtó és rádió kizárólagos birtoklásában rövid idő alatt
egységes mederbe lehet terelni óriási tömegek hangulatát, vágyképeit és felgyülemlett
gyűlöletét. A céltudatosan felhasznált modern technika és tömeglélektan azonban a
sree
nyitja meg korunk előtt.
, De ki tervezi a tervezőt?" — ennek a kérdésnek fölvetésével zárta le M[annheim]
előadását és két irányban adott ujjmutatást a feleletre:
376