A hetvenes évek végén egy újonnan feltárt
 barlangban fényképeztem, és majdnem
 belehaltam. Beszorultam egy szűk kürtőbe,
 fogyott a levegőm. Végigpergett előttem az
 életem. Arcok, helyzetek, utazások villantak
 fel, majd meghaltam. A különös az volt,
  
hogy halálommal — még a temetésemet is
 látva — nem ért véget a képsor. Bekerültem
 a titkok barlangjába. Csodálatos volt. Aztán
 valaki a hajamat kezdte ráncigálni, más¬
 valaki a lábamat taszigálta — a kép eltűnt.
  
Kimentettek. Éltem. Ám, még kábu¬
 latomban, öröm helyett mérhetetlen
 bosszúságot éreztem: elvesztettem egy
 csodálatos képet... Évtizedekkel később
 ebből az élményből született a Titkok bar¬
 langja. 2001. szeptemberében a német¬
  
országi Bayreuth-ban egy nemzetközi akt¬
 workshopot vezettem, ahol hallgatóimnak
 be kellett mutatnom egy teljes alkotói
 folyamatot, az ötlettől a megvalósításig.
 Prágai aktmodellekkel, egy zöld lombokkal
 árnyékolt, sziklás környezetben apró
  
jeleneteket megrendezve, számtalan
 felvételt készítettem, amelyeket — a
 képzeletmorzsákkal, álomfoszlányokkal
 kiegészítve — a digitális technika segít¬
 ségével, hat-hetes munkával egy
 26x70 cm méretű képpé raktam össze.