Stranica 55 [55]
fe
¥ ‘
A = i> te 4 (
- “N ar
ws milka Im sg .
4-1 A
S a . JA F
) Se
=
4 Al
Hol és kiktől tanultál?
Az MTI-ben találkoztam először a fotós társadalommal, akkor
még gyakornokként - úgy 18 éves lehettem. Itt rögtön
gyakorlati úton sajátíthattam el a fotózás alapjait. Aztán jött a
Práter utcai szakmunkás képző iskola. Itt két évig tanították a
fényképész szakmunkás mibenlétét.
Hogyan építetted föl magad, mint fotóst?
Mindig is a saját dolgaimat szerettem csinálni és ezt még az
alkalmazott fotográfiában is szeretem megtartani, ahol erre kicsi
a mozgástér. Erről a felépítés dologról azt gondolom, hogy nincs
olyan, hogy az ember felépíti magát, hanem csak csinálja a
dolgát, ami éppen érdekli. Mindent önerőből építettem fel, és
legfőképpen az önfejlesztést és a magam útját járó tanulást
választottam. Nem volt soha mesterem. A mestereimnek az
elmúlt évszázadok képzőművészeit tartom
Reklámfotózással kezdtem el foglalkozni és azt nagyon
megszerettem, de divatot is csinálok mellette. Mindig is
törekedtem arra, hogy az önkifejezésemet megtartsam. Az
utóbbi időben sokkal nagyobb hangsúlyt fektettem arra, hogy
ne megrendelésre, hanem saját elképzeléseim megvalósítására
dolgozzak. Ez nagyon nagy boldogságot ad. Ezekből a
munkákból évente 1-2 kiállításom van, legutóbb az Art Market
Budapesten volt kint egy fotóm.
Milyen nehézségekkel találkoztál a pályád során?
Nagyon kevés nehézséggel találkoztam. Valahogy jöttek egymás
után a dolgok, amit nehézségnek éltem meg egy adott a
pillanatban, arról végül kiderült, hogy nagyon fontos építőeleme
annak, aki ma vagyok. Az első nagyobb megrendelésem a Levi's
volt. Azt évekig csináltam egy nagyon jó barátommal, aki már
nincs közöttünk: Oláh Farkassal. Itt volt először az, hogy szabad
kezet kaptam arra, hogy a saját elképzeléseim alapján
fogalmazzam meg a divatot. Utána sok nagy brand-nek
készítettem a kampányait, kevés van, aminek nem. Étel- és
tárgyfotótól a reklámok hangulatos életképein át az autóig
mindent csinálok. A McDonalds-ot több mint 10 éve én
fotózom.