Page 57 [57]
Mennyi időt szánsz a megrendelések mellett a saját
elképzeléseid és alkotásaid megvalósítására?
Egyre többet. A megrendeléseim - a szakma megváltozásával —
viszonylag nagy munkákra korlátozódnak, ami jó, mert kihívással
teli és jól fizető. Emellett sok időm marad és élek a felszabadult
idő adta lehetőségekkel.
Kiket követsz magyar és nemzetközi viszonylatban?
Reklámfotó területén azt a körülbelül 10 magyar fotóst követem,
aki velem hasonló színvonalon űzik ezt a mesterséget. Általában
figyelem a nemzetközi reklámtrendeket, mert szeretem a
minőségi munkákat. Művészeti fotózás terén szintén szeretem a
minőségi megvalósításokat és az új irányokat. Nagyon szeretem
Erwin Olaftól egészen Helmut Newtonig azokat a fotósokat, akik
szeretik a megrendezett szituációkat. Én is szeretem ötvözni azt
a tudást és profizmust, amit a reklámszakmában elsajátítottam
és a saját műveim megalkotásában kamatoztatni. Ugyanakkor a
festészet is fontos nekem, abból is leginkább a klasszikus —
például Caravaggio vagy El Greco -, de minden más vizuális
műfaj is inspirál.
Van kedvenc saját képed?
Talán az Asztaltársaság. Évekkel ezelőtt készítettem és azóta sem
érzem azt, hogy megváltoztatnám, vagy, hogy valamit máshogy
gondolnék. Sok munka fekszik benne és ez látszik is, a szó jó
értelmében. Az egész egy hirtelen ötletből jött, látva az
embereket az éjszakában, hogyan deformálódnak; aztán ez
odáig — kristályosodott, hogy meg akartam mutatni,
hányféleképpen lehet megélni az ivás, alkoholizálás műfaját.
Persze, ha nem lenne alkohol, az emberi jellemeket akkor is
szépen megmutatja, mert az alkohol is csak azt hozza ki
belőlünk, ami bennünk van.
A festői forma később jött Munkácsy hatására, amikor elmentem
megnézni a trilógiát. A kép megkomponálásánál figyelembe
vettem az akadémista, vallási témájú festészetben alkalmazott
hatáselemeket, így emelkedett megformálásban, kis iróniával és
fekete humorral tudtam tükröt tartani mindannyiunknak. Olyan
technikával készítettem, amely lehetővé tette, hogy a 3x2
méteres kép, közelről még több részletet mutasson meg.
"UJUJD WO AydesHo}OUdoOjzsejsosezSaW' MMM PB 4919419]9 Yaday IGqeAoL
Min dolgozol jelenleg?
Egy portrésorozaton. Portrét készítek néhány emberről,
akikkel mostanában ismerkedtem meg, és akik valamilyen
gondolatot elindítottak bennem. Ezek az emberek
valamilyen disszonanciával rendelkeznek és az a furcsa
vibrálás, amit ez okoz, érdekel engem. Emellett készítek
bizarr tárgyfotókat, egy másik portrésorozatot Salföld
lakóiról — ahol sokat vagyok. Mindenfélét csinálok, ami az
eszembe jut. Például nemrég egy próbababát vittem a
Mercedesemmel és eszembe jutott egy kép. Ez ihlette a
Vágy nem titokzatos tárgya című képet. Nagyon sok új
technikai megoldást kísérletezek ki. Egyfolytában
bütykölök. Mindig is fontos volt, hogy milyen eszközzel
dolgozom.
Sokat utazol? El a fejedben egy álomutazás? Hová
szeretnél eljutni, ahol még nem jártál?
Megfordultam már egy pár helyen a világban. Voltam
egyiptomi ásatáson fotózni Luxorral szemben, a Halottak
völgyében, ahol egyik utam során a leleteket, egy másik
alkalommal pedig a sírfal freskóit dokumentáltam.
A másik ilyen meghatározó élményem az észak-pakisztáni
Kalash törzsnél tett 3 hónapos antropológiai expedíció
volt. A tudományos munkák mellett végzett fotográfia a
mai napig érdekel. Például nemrég a Néprajzi Múzeum
raktárában egy 12. században épített és az 1700-as évek
elején felújított templom mennyezeti díszítését fotóztam a
templom rekonstrukciós munkálataihoz. Sajnos a
múzeumi archiválás terén még nem bevett gyakorlat olyan
magas szintű fotótechnikát alkalmazni, mint amivel mi,
fotósok csak kevesen rendelkezünk - műszaki
fényképezőgépre, csúcsfelbontású digitális hátfalra és
nagy felbontású optikákra gondolok. Elhatároztam, hogy
szeretnék ilyen irányú múzeumi fotózásokat is elvállalni.
Hová szeretnék eljutni? A Holdra. Vagy a Plútóra.