Mi a titkod, hogy minden képeden ennyire oldott állapot¬
 ban tudod ábrázolni a szereplődet?
 
Közvetlen ember vagyok és jól kommunikálok, ritkán fordul elő,
 hogy ne találnám meg a közös hangot valakivel. Munka közben
 folyamatosan kísérletezem és keresem a modellemben azt, melyet
 még nem mutatott azelőtt senki másnak. Minden emberi találko¬
 zás kicsit olyan, mint egy kémiai reakció, két különböző anyag ele¬
 gyedik eggyé, ettől egyedi és utánozhatatlan.
 
 
Tanultál a fotózás elött valamilyen művészetet, hogy ennyi¬
 re tudatosan építed fel a koncepciódat?
 
Nem foglalkoztam más művészettel a fotózást megelőzőlen, vi¬
 szont zenét szeretnék tanulni a jövőben.
 
 
Természetesnek gondolom, hogy a te esetedben minden
 mértani pontossággal történik és előre megálmodod a
 képeket. Mennyire fér bele egy ilyen munkánál a spon¬
 taneítás? Mennyire lehet a szituációhoz mérten szabadon
 mozognod?
 
Minden fotózásom pontosan eltervezett koreográfia szerint Zaj¬
 lik, de mégis sokat improvizálok közben, talán egyfajta irányított
 spontaneitás ez. Egy sorozat fotózása előtt nagy hangsúlyt fekte¬
 tek a stylist, a helyszín vagy a műtermi szett, a világítás, a casting,
 a smink és a fodrász megválasztására, viszont a végleges irányok,
 vágások, pózok a fotózás közben dőlnek el, míg a képek sorrendje
 és az oldalpárok is az editálási szakaszban véglegesülnek. Próbálok
 minél kötetlenebbűl és szabadon alkotni és nem ismételni, sőt in¬
 kább meglepni magam.
 
 
Elvonatkoztatva a megrendelésre keszülö munkaidtól, a
 blogodon látható képeid hangvétele melankólikusabb, a
 Tőled megszokottól kissé eltérő. A sok különálló kép mégis
 egy nagy egységet alkot. Mi a kapcsolatod ezzel a világgal,
 van-e valamilyen terved velük, miért csinálod?
 
A blogomon egy folyamatosan bővülő autonóm sorozatomból né¬
 hány kép látható, melyek New York és London utcáin készülnek.
 Régóta fotózom magamnak kisebb-nagyobb projekteket, a műter¬
 mi csendélettől az utcai dokumentarista sorozatokig. Ezek a képek
 a hosszú sétáim eredményei és főként azért élvezem, mert közben
 egy más tudatállapotba kerülök, egyfajta meditatív alkotás ez. A
 divatfotózás esetén pontos terv szerint dolgozunk, sok fontos dön¬
 tés születik a fotózás megkezdése előtt és csak ritkán adódik meg¬
 lepetés a szettben. Az utcai autonóm fotográfia ezen aspektusból
 sokkal közelebb áll a valósághoz, hiszen a meglévő környezetből,
 térből vágom ki azt a szeletet, mely a legjobban tetszik, a műter¬
 mi munkával szemben ez egy ösztönösebb folyamat, melynek fő
 mozgatója a spontaneitás. A mozgás által állandóan változó há¬
 romdimenziós tér két dimenzióra csökkenése rengeteg új relációt
 és vizuális összefüggést eredményez, melynek a megfigyelése és
 kutatása izgalmas téma. Nagy kihívás, a már létezőben megtalálni
 egy új rendszert vagy geometriát, mely megszokott környezeté¬
 ből kiemelve új értelmet kap. Fontos támpont az is, hogy ezeket
 a képeket filmes kamerával készítem és igyekszem az adott témát
 egy-két képkockából feldolgozni. Felkeresések esetén is arra törek¬
 szem, hogy azt fényképezzem le, ami tetszik és valóban érdekel,
 hiszen minél többet tudok saját magamból és a véleményemből
 áttranszformálni a fotómba, a végeredmény annál önazonosabb,
 
 
50 — TRIPONT FOTO VIDEO MAGAZIN - 2016 / 2.