Stranica 61 [61]
Jogi szemüvegén át nézi a forrást, A jog¬
történész ismeri a különböző népeknél az
intézmények fejlődését, s az intézmények
összehasonlításából megvan az az itélő¬
képessége, a melynél fogva megmondhatja,
hogy valamely forrás vagy forráshely jogi
szempontból elfogadható-e vagy sem. Ezt
a jogtörténeti kritikát kell tehát alkalmazni
a vitás forráshelyek hitelességének meg¬
állapításánál, sőt ezt kell folyton használni
akkor ís, ha kétely nem merült fel.
De forrásaink szavát, akármily figyelem¬
mel hallgassuk is, nem fűzhetjük a folyé¬
kony beszéd egészébe. Ne is keressünk
kifejlő
közt; mert minél tökéletesebb volna a kép,
t rendszert az anyag törmelékei
annál kevésbbé felelne meg az igazságnak.
S nem csupán a fenmaradt adatok töredékei
miatt lesz a tárgyalás szakgatott, hanem
azért ís, mert az élet, a fejlődés kezdetén
maga is ilyen. A társadalmi együttélés és
az állami összeműködés a fejlődés alsó fo¬
kain még csak elemeiben mutogatja a ható
erőket, inkább sejteti a szunnyadó képes¬
ségeket, s csak a létfentartás küzdelmében
kifejtett egy-egy hatalmas erőfeszítés pat¬
tant ki egy-egy uj vonást erősebben.
És még így is, a források hézagossága,
a pozítív adatok csekélysége rákényszerít
a fantázia mű
azonban még sem a
ödésére, A tudós képzelete
Tudásának
nagyságától és erejétől függ, s azzal szo¬
költőé.
ros viszonyban áll, Ha az éslénytannal
foglalkozó. tudós nehány csontmaradékbol
meg tudja rajzolni egy sok ezer év előtt
élt állatfaj típusát, ez nem az a fantázia,
a melylyel az epikus költ
megi
dák alapján egy nép történetét A tudós
következtetései mindíg szigorúan megma¬
a a mon¬
radnak a tudomány által megjelölt hatá¬
rokon belül; a költőnél nincs korlát, a mely
gátot vetne a képzelet szabad szárnyalá¬
sának, A mi képzeletünket is vezetni fogja
a szellemi tudományok terén, a nyelvészet¬
nél, a mitologiánál már kipróbált össze¬
hasonlító módszer, s ennek segélyével ipar¬
kodunk majd kiegészíteni az adatok héza¬
gait. Söt az összehasonlító jogtudomány
tanuságához folyamodunk ott is, a hol az
adatok hitelességét akarjuk emelni vagy
kétségbe vonni.
46
Most pedig szólaltassuk meg forrdsain¬
ae =
fi k
kat hi f rrendjében,
érjük be egyelőre a források puszta szavá¬
val, Legyen mindenki előtt világos, mit és
mennyit mondanak, Jőjjön az egyeztetés
azután, a kritika később, s legvégül a ki¬
született Konstantin
császár művének (de administrando
ES imperio) előadását két részre oszt¬
hatjuk. Az első a magyarok régibb för¬
ténetére vonatkozik, midőn a turkok népé¬
nek leginkább ez alatt a név alatt
ismerik a bizánczi írók a magyarokat —
genealogiájár adja. A második azt az álla¬
potot fiinteti fel, a melyben a magyarok
a császár életében, illetőleg műve írásakor
(950 körül Kr. u.) voltak. A mult és jelen
szembeállítását, a mint az az előadás stilu¬
sában is végesvégig nyomon követhető, a
jogfejlődés meghatározása végett nekünk ís
szem előtt kell tartanunk; csak így tudjuk
belőle a honfoglaláskori szervezetre vonat¬
kozó adatokat megállapítani.
gyarok a régibb
I állottak. Az összes törzsek
Szerinte a m
ben hét törzsi
élén nincs még közös fejedelem (archon),
hanem mindenik törzsnek vajddja van.
Ezek közt első: Lebédias (Lebéd), a ki
méltóságára nézve ugyan csak épen oly
vajda, mint a többi utánavaló, mégis midőn
a törzsek a róla nevezett Lebédiából Etel¬
közbe kénytelenek vonulni, a mint a csd¬
szári író ki
ezi, vajdájukkal és fővezé¬
rükkel, Lebédiassal mennek oda.
szervezeten akkor áll be a változás, midőn
Ezen a
a kozár kagán azt tanácsolja Lebédiasnak,
hogy mint a turkok közt első, legyen ezen¬
túl fejedelme (archon) népének. Lebédias
elutasítja az ajánlatot, mivel ilyen uralomra
nem tartja magát képesnek, s az utána való
vajdát Szalmutzeszt (Almost) vagy az ő
fiát Árpádot nevezi meg, mint a ki jobb
lesz ő nála fejedelemnek.
Ezután a magyarok a kagán embereivel
tanácsot ülnek, s úgy itélik, hogy jobb lesz
Árpádot tenni meg fejedelmöknek, mint
atyját, mert méltóbb arra, bölcs tanácsú