Oldal 140 [140]
OCR
ősi idők óta értették a vas aczélosítását, mely keménynyé és rugékonynyá tette azt. A penge egyélű volt és legtöbbször görbe hajlású, a mérsékelt görbület tetemesen könnyítette a suhintást és könnyű volta a szapora vágást tette lehetővé, a nélkülfge hogy a vitéz karját túlságosan kifárasztotta volna. Mikor a katona a vágás után a penge felső felét végig huzta áldozatán, a tengelyre ferdén álló markolat a visszahúzásban támogatta a markát. A rövid ellenző ugyan nem védte kézfejét, de arra, mint Boeheim találó jellemzésében mondja, nem is volt szükség, mert nem párbajozás volt a keleti lovas vítéz küzdelme egyes ellenféllel, hanem többek ellen sziinet nélkül folytatott kaszabolás. A görbén álló markolat a suhintás ivelését is tetemesen fi P AN hentegiels bl illetékes szakemberek véleménye szerint, a könnyű lovasság harczmodorára a legtőkéletesebb fegyver volt, és nem létezett hat- j hatésabb szablyaforma, sőt a midőn súly és nehézkesség dolgában 4 kivetkéztették eredeti hatékonyságából és tökéletlenebbé tették használatát. al ák A sírokban lelt kardok méretei nagyobbára elég közel járnak egymáshoz. A penge hossza ritkan közelíti meg a 80 cmt., szélessége ritkán a 4 cmt; az ellenző legfel- ¥ jebb 14 em. hosszú és a markolat alig mulja fölül a 9—10 emrt. ; Ritka volt a sírokban az épkard. Leg- ¥ több és aránylag a legépebb négy kard Bodrog-Vécsről való, volt Karoson és Kisdobrán, Szolyván, Nemes-Ócsán és Vezérszálláson, Esztergomban és Sz.-Fejérvárott, Egerben és több más helyen. Legtöbb volt köztük a görbe, de volt más fajta ís. Szolyván egy görbe kard mellett egyenest ís találtak, olyan ellenzőfélével, a milyent az avarok korából ismerünk. Markolata is egyenesen áll a penge tengelye hosszában, a hogy az avarok kardjának a markolata állott. Ez a kard, vagy legalább a formája régi birtok, vagy régi forma utánzása gyanánt szállhatott a honfoglalóra. Máskor a kard csucsa felé kétélű volt, nyilván mert így szúrásra alkalmasabbá vált; a háta hosszában vércsatornának nevezett hornyolatos mélyedés fut végig. Ez nyiíl 7 2 ; ván a közhasználatú forma) tökélyesbített változata és átment a királyság korába is. A legdíszesebb hazai kardnak csak tő- / redékét bírjuk, s néhány darabját a markolat és hüvely díszítésének. Tarczalon a @) sm talaltak. Valamikor előkelő vitéz kezében foroghatott. Markolatat, ellenzojét . ; és hüvelyét kidomboritott ndvényido) mokkal ékitett fénylő eziistlemezek bori- as ' tottak és a domborulatok közt most is “4% Európában a régibb középkorból, mely o> NY van helylyel-kézzel aranyozás maradványa. Csak egy görbe kard létezik díszben túltesz a tarczali kardon. E kardot a hagyomány méltónak ítélte Nagy Károly nevéhez, Bizonyára a tarezali sírban ís előkelő magyar vitéz nyugodhatott; s ha fogalmat kívánunk alkotni arról: milyen lehetett a nagy vezér Árpád kardja, / képzeljünk olyat, minő a «Nagy Károlyé vagy a tarczali volt. Európa nyugatán akkor még nem ismerték a gérbe kardot; a bizánczi meg a norman sereg szintén egyenes kardokat használt, A magyar lovasság európai sikereit nagy- 2. részt ez a körülmény magyarázza. A távoli harczban az íjazás volt a magyar lovasság leghatalmasabb érvényesülési mó. . Nem ís hiányzik egy harczos sírjából sem a nyilcsúcs, Ort talál- a jak a csipő táján, rendesen többes szam- ) ban, gyakran még egymás mellett feküsznek, a hogy a tegezben együtt állottak, a rozsda egymáshoz ragasztotta őket. Idomuk nagyjából rhombikus foliiletet mutat, csekély középső emelkedéssel a tengely irányában, A pengének nyele van, melyet rederősítettek a nyíl őjére, gy és fonállal hozzákötői ték. Legutóbb több sírban megtalálták a tegez nyomait is, Tuzséron, Puszta-Bukován, a székesfejérvári, demkóhegyi sír- (I dar ‘ ban megmaradtak a vaspléhes pántok, " 4 melyekből a hengerded idomú tegez ké- 9s szült, Szája táján találták a nyílhegyeket; (0) tehát valószínű, hogy a nyílhegyek fol- 754 felé állottak és fodelet lehetett reájuk boritani, hogy az eső ne érje a tegez csövének belsejét és hogy a nyilak ki ne hulljanak, a mikor heves mozdulattal tovarobogott | a paripa. Jjnak sehol se találták még: |
