vértezettel. (V. ö. Viollet le Duc: Dictionnaire raisonné du
 mobilier. Paris, 1872. V. 240., a fejtakaré alakját |. u. o.
 246. I. — Beeheim Waffenkunde. Bécs, 1890. 130. és 133. |.)
 
Io. IV. Béla korabeli magyar four a pécsi dombormiivek
 és a Reimchronik leirása után rekonstrudlva. (L. 19. t. 3., 5.
 Szöveg 73—74. |.)
 
11. Magyar király a xm. században. Rekonstrualva II. Endre
 pecsétje után. (Mill. magy. tort. II. k. 377., 399. I.)
 
12—13. Tótországi herczeg és herczegné. A cividalei
 Gertrud-codex Sz. Pétert s előtte térdelő fejedelmet és feje¬
 delemnét, minden valószínüség szerint Endre tót és dalmát
 herczeget s nejét Meráni Gertrudot ábrázoló képe után. (A kép
 pontos szines másolatát lásd Mill. magyar tört. II. k. 376. 1.
 A cividalei codex ismertetését 1. Csontosi Jánostól Magyar
 
 
u. o. 1882. évf. 176. s köv. II. Korára nézve azonban v. ö
 szöveg 70. s köv. II.)
 I4. Magyar király a xi. század derekán. V. István ifjabb
  
király 1257-iki oklevelének pecsétje után. (L. 22. tábla, 4. sz.)
  
Magyar viselet az utolsó Árpádok és az Anjouk
 alatt.
  
1. XIII. századbeli lovag. (La chevalerie et les Croisades után. )
 
2. Magyar főur hadi viseletben László somogyi ispán
 1236-iki pecsétje után. (Arch. Ért. 1877. XI. 257. I.)
 
3. xii. századbeli kardhordó.
 
4— 5. Keleties jellegü olasz viselet után rekonstruált magyar
 viselet (hajadon és ifju) a xin—xiv. században. Mindkét alak
 Vecellio után (Habiti antichi et moderni. 1859-iki párisi kiad.
 I. k. 45. és 44. 1.) A férfialakra megjegyzi Planche, hogy a
 xin. századbeli olasz viseletnél Vecellio és Bonnard metszetei
 nem nélkülözhetők, bár az adatok nem egészen hitelesek. (J. R.
 Planche : A Cyclopedia of Costume. London, 1879. II. k.
 95. és 72. 1. közölt rajzok után.)
 
6—8., 10. Olaszos viselet a xiv. század dereka táján.
 Tommaso da Modena 1342—58. körül a trevisoi Sta Margherita
 egyház számára készített és Sz. Orsolya legendáját ábrázoló
 freskójáról a két apród, midőn Sz. Orsolya fogadja Gerasina
 siciliai királynét, azután a pogány angol-szász királynak a ker. britt
 királyhoz küldött követségéből egy férfi és karvalyt tartó apród.
 
 
vannak. (Lásd Julius von Schlosser : Tommaso da Modena und
 die altere Malerei in Treviso. A «Jahrbuch der Kunsthist.
 Sammlungen d. a. Kaiserhauses». Bécs, 1898. XIX. kötetében,
 240—284. |. Az egyes alakokat |. u. o. 270. I. XXIX., tabla
 1. és 268. |. XXVIII. tabla 2. sz. a.)
 
g. Anjoukori viselet. (V. 6. 32. tabla 7. sz.)
 
ro. Olasz viselet a xiv. század második feléből. (Planche :
 A Cyclopeedia of Costume. II. k. 95. I.)
 
 
Magyar és kun viselet Nagy Lajos király
 korában, a XIV. század derekán.
  
(Valamennyi kép kisebb-nagyobb módosítással az 1357-ben
 készült bécsi Képes Krónikából van átvéve. A krónika eredetije
 a bécsi udvari könyvtárban van, Bicsérdy János által készített
 másolata a M. N. Muzeum könyvtárában. V. ö. szöveg 93. S
 köv. II. A képek festőiről I. Pulszky F. Magyarország Archzolo¬
 gidja. Budapest, 1897. II. k. 222—226. 1.)
 
A. (Felső sor.) 1. Erzsébet királyné, Nagy Lajos anyja.
 (A 7o-ik levél azon miniature-je után, hol Erzsébet öt fiával
 együtt van ábrázolva.)
 
2. Apród. (Sz. István születése. 19-ik levél.)
 
3. Kun vitéz.
 
4. Nagy Lajos király. (A czimkép után, melynek fényképét
 közölte a Czobor Béla által szerkesztett s Gerlach és Schenck
 által kiadott a Magyarország történeti emlékei az ezredéves orsz.
 kiállításons cz. munka, 5. füz. go. |.)
 
5—6. Nagy Lajos testőrei. (A czimkép után. A sisakdísz, a
 crista, olaszos. Egy ilyen aranyozott bronz sisakdíszszel ellátott
 sisak — celata a turini kir. fegyvertárban. Lásd
 A. Angelucci: Catalogo della Armeria reale. Torino, 1890.
 169. I.)
 
7. Előkelő harczos, korszovágy dolmányban, sisakján föl s
 alá csapódó lélekvassal. (Mintául szolgált a krónika 14-ik levelé¬
 nek hátsó lapján levő és San-Severinoi Deodatust ábrázoló
 
 
miniature, mig a paizs alakját I. a 21-ik levélen, Sz. Istvan
 fegyverhordéja kezében.)
 B. (Alsó sor.)
 (A czimkép után.)
 3. Erzsébet királyné, mint hajadon a Róbert Károlylyal
 való menyegzőjét ábrázoló kép után s 4. u. o. kürtös. (70-ik
  
1—2. Főurak Nagy Lajos udvarában.
  
levél első lapján.)
 5. Fölnyergelt ló tornanyereggel. (Sz. István lova a Kean
 legyőzetését ábrázoló képen. 21. levél.)
  
A. (Felső sor.), Vadász a Hunor és Magyar vadászatát
 ábrázoló kép után. (Képes Kr. 3-ik levél.)
 
2. Aguila János, a vasmegyei martyianczi templon szentélyé¬
 ben levő térdelő képe után ; az előtte levő mondatszalagban a
 következő fölirattal : «Omnes. s(anc)ti. orate. p(rojme. Johanne.
 Aquila. pictore.» Azaz mindszentek, imádkozzatok értem, Aquila
 Janos festdért ; a templom épült 1392-ben, «per manus Johannis
 Aquile de Rakespurga oriundi.« (Rómer Fl. Régi falképek.
 II. tabla, 5. sz. a. a 12. lapon, a hol a kép hibásan velemérinek
 van. mondva, |. 45—46. |. ; Veleméren csak paizsa és térdelő
 alakjának nyomai vannak- |. 16. |.)
 
3—5. Vezér, királyi zászlótartó és előkelőbb harezos.