Oldal 164 [164]
OCR
j A SZKITHA-SZARMATA VISELET. sze különbözött az ókori i a i A illeti, annak minden egyes. ré : A mi a szkitha ruházatot illeti, don éghajlat alatt művelt népek viseletétől s magán viseli azt a bélyeget, hogy zor keletkezett. ge jú 7 A süveg nemcsak a fejet takarta, hanem hátsó része a fan kezdve egész a vállig leért s a fület és nyakat is megvédte a hidegtől ; felső része icupalalas nyult fölfelé és csúcsban végződött, mely kissé előre vagy hátra konyult, de előfordul az a forma is, midőn egészen a fejtetőhöz simult s annak az alakját adta vissza, a nyakfedő : az iráni szakák igen magas — mint Herodotus mondja, rész azonban itt sem marad el; : a a hosszura növesztett s hatrasimihegyben végződő, egyenesen álló föveget viseltek ; ae tott egyenes (és nem göndör vagy fodros) haj, melyet Aristoteles is lágynak, simának és egyenesnek mond, a vállat verte s néha (de bizonyára csak a fejedelmi személyeknél) szalaggal volt átkötve s a masszagétáknál aranydiszítéssel ellátva. Hippokrates . szerint különben, miként a mongol rasszhoz tartozó népek, meglehetős szőrtelenek és csupasz arczuak voltak, úgy hogy a férfit a nőtől — viseletük is egyforma levén — nem igen lehetett megkülönböztetni; az emlékeken azonban már bajuszos és szakálas alakokat találunk, ámbár ezeken is észrevehető, hogy a bajusz és szakál ritka volt s korántsem olyan tömött és hosszu, mint a perzsáknál és assziroknal.” A ködmen- vagy bekecsszerü felső ruhát magukra öltötték s nem a fejen át vették föl, miként a görögök és rómaiak az ingszerű chitont és tunikát. E ruha eredeti szkitha nevére két ó-perzsa ruhanévből következtethetünk, melyeket klasszikus irók hagytak ránk s a magyarban is megvannak ; az egyik mandyé (0v06y) — mente, a másik kandysz txávöves) — kantus, köntös, mely utóbbi névvel az elől nyitott, bő ujju, sarkig érő méd köpenyt nevezték. A két elnevezés — úgy látszik — nem irán eredetü, valószinü, hogy a perzsák a középázsiai ókori nomádoktól vették át." A szkitha kabát — talán a «mandyé» — mente — egész a kézfejig érő hosszu és szűk ujjal volt ellátva s elől végig nyitva, testhez állt s a czombig ért, szélein prémmel volt szegélyezve s a két szárnyát egymásra hajtva, derékben övvel szorították össze. Annak semmi nyoma, hogy a ruha összefoglalására ekkor még csatot vagy gombot használtak volna, ép azért a szárnyak bősége nagy volt, hogy egymást födjék s a mellet és gyomrot az összefoglalás hiányossága ellenére is védjék a hidegtől. E miatt a ruha vágása sem egyforma, néha egyenesen, máskor rézsut megy lefelé. A csertomlicki ezüst korsón ábrázolt egyik szkitha ködmenének háta közepén egy széles szegély látható, a minek egyéb rendeltetése nem lehetett, minthogy diszítésül szolgáljon. Az emlékeken világosan megkülönböztethető egy melegebb fajta felső se bőrből, s egy könnyebb, kétségkivül vászonból. Az öv, mely fa) fedő ee od ee ee : szkitha öltözetnek, keskeny szíja tegez s aztán, a mit a fenmaradt sparse “ ee ae ae a ; ; : gyan nem találunk, de Herodotus egész határozottan mondja, az ivócsésze.() ;
