Page 192 [192]
5 A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET.
bb fajta, de színes kelméből
: intén könnye
ő pee He ben s a szintén könny fs ;
ugyanilyen eljárással a vászonng 5 Az elnevezések mindenesetre
készült zubbonyban ismerhetjük föl a keresetű alsó IZEK isc:
a honfoglalás előtti magyar nyelv maradványai; a «mente» SZ coil zéröeölkhöz ő
: : a dys», «mandyas» alakban a régi gorogokhoz Is
MEgJegyeztőls hogy Memo, eee eer : a magyarban, mivel nem
átment s elől nyitott, vastag, gyapju felső ruhát értettek alee, a gy kk. je
mindig öltötték föl, hanem — mint a huszárok — Saeed a véllre ne e á jee
féle jelentés is fűződött hozzá s a nyugotiak, midőn a XII. század felé a ie Ae 0 on
megerősített, de a bal oldalra átvetett régi római szabasu kzöípernyit egy elő eae
sitett, mindkét váll fölé huzott, kabatforma felső ruhával helyettesitettek, e eon Gre
kétségkiviil összefüggésben levő «mantelt», «mantilt», «mottult» (skandinavoknal) szinten
képenynek használták és csakis ez a képenyszerti mellékjelentés magyarazza mes heey
a kaukázusi tus és psáv női viseletben a «mandiliy, «mandeli» mar hosszú és széles
fejkendővé, nagykendővé változott; hogy a magyar mente eredetileg rövid volt, ezt
hagyományos alakja is mutatja, mely még akkor sem nyult le a térd alá, a midőn a
divat változása következtében meghosszabbodott, de mutatja az is, hogy a nyugoti
népeknél a «mantel», «mantil» mint rövid köpeny terjedt el; Péter, zbraslói apát a
XIv. század elején szintén rövidnek tudja, azt mondja ugyanis, hogy a magyar nép «cur¬
tas mentes, — rövid mentét visel; a mente mindenféle alakulása kizárja azt az esetleges
föltevést, hogy bőrből készítették volna, mindenütt úgy tűnik föl, mint finomabb kelmé¬
ből készült öltöny, akár a saját hagyományainkat, akár a nyugotiak mantilját, akár a
konstantinápolyi patriarchák selyem mandyéjét, akár pedig a tus és psáv nok fejkendőjét
tekintsük, ez világosan mutatja, hogy a régi úri viselet maradványai közé tartozik s ha
a csatában is viselték, akkor csakis a mente lehetett az a felöltő, melyre érczpikkelyeket
varrtak, hogy védelmül szolgáljon a nyillövések, kardvágások, kopjaszurások ellen. A bőr
cködmennéb, melynek neve nemcsak az oroszban (kodmani) van meg, hanem egy pár
török nép nyelvében is (kirgizben: «ketpen», csuvasban: «kiszmen» felső ruha), ez
fölösleges volt, maga a bőr is elég védelmet nyújtott s tudjuk 6seinkrél, hogy még a
xiv. században, Nagy Lajos nápolyi hadjárata alkalmával is nagyon el volt terjedve
náluk a vastag bérpanczél használata; a ködmen azon alakja, mely
napjainkig fenmaradt, egész a jazigok koráig nyomozható vissz.
czombig érő rövid bőrfelöltőt viselték, a mit a magyar parasztnál találhatunk s ha a
rövid bőrfelöltó a szarmata-masszagéta népség viseletét jellemezte a szkithák hosszabb
felöltőjével szemben : akkor azt is megértjük, hogy az eredetileg ennek a megjelölésére
szolgáló "ködmens, :kodmaniv, «ketpen», «kiszmen» elnevezés elterj
magyarokon kivűl az oroszokat, szarmata-bolgár csuv
lakhelyén tanyázó kirgizeket foglalja m
masszagéta befolyás területével.(47)
Az sing», «imég»
a magyar népnél
a, ezek is azt az alig
edési köre, mely a
asokat és a masszageták hajdani
agában, szoros összefüggésben van a szarmata¬
használata a ig és jazigokig vihető vi
parthusokig és Jazigokig vihető vissza (1. t., 10—12,