Stranica 202 [202]
Si A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET.
A on ritkava va ig a keresztes had¬
ha talán nem is szünt meg, mindenesetre nagyon ritkava vált, a mig
jaratok idejében ismét el nem terjedt. Nem igen hihető,
kis így történhetett, hogy az
hogy a magyarokkal sodrony¬
a két elnevezés, mely a
at jelölte, u. m. a szűcs
jelentését egészen
vértkészítők is jöttek volna; csa ;
magyarság különböző rétegeinél a pánczélkészítéssel foglalkozók ie
és a kovács (török: kubacsi, kitbecsi) további értelmi fejlédésénel régi
elvesztette. :
Sisakrél nem tesznek említést a bizanczi taktikusok
elékeléknél volt használatban, a harczosok nagy tömege p
ben is elég védelmet talált a szablyavagas ellen, a mit különben a süveg elején alkalmazott
érezlemez még inkább feltartott. E lemeznek kettős rendeltetése volt, nemcsak védelmül,
hanem díszül is szolgált, mint a beregmegyei szolyvai sirban a vitéz fejénél talált s
belső felén a süveg nemezmaradványaival ellátott aranyozott ezüst diszlemez. Hasonló¬
kat ismerünk a galgóczi, tarczali és szabolcsmegyei bezdédi honfoglaláskori leletekből,
az utóbbit azonban nem a fejnél, hanem a derék táján lelték s így nem is a süveget,
hanem, mint említettük, kétségkivil a tegezt ékítették vele. Feltünő e lemezek növény¬
diszitménye, mely mindegyiknél ugyanazon alapformára vezethető vissza; a körvonalak
annak jeléül, hogy legfölebb az
edig a bőr- vagy nemezsüveg¬
azt a benyomást teszik a szemlélőre, hogy a középázsiai iparüző városok ezen készítmé¬
nyeiben a lappangó parzismus Ormuzd hagyományos képét stilizálta növénydiszítménynyé,
Huszka az asszir fával azonosítja. Az érczlemezes süvegeket a Képes Krónika festményei
szerint a xiv. század dereka táján még széltiben használták a magyar harczosok ; utolsó
nyomait azokban a rézczímeres süvegekben találjuk, minőket egyes uradalmak cselédsége
még a jelen század elején is viselt, sőt az utkaparóknál még napjainkban is feltalálható.
A mi a tulajdonképeni sisakot illeti, ennek mását a Szasszanidakori perzsák s a nagyszent¬
miklósi vitéz sisakjában kell keresnünk. A Szasszanidakori sisak a firuz-abádi reliefen részint
alacsonyabb félgömb vagy csésze (V. 6.14 4.)-, részint pedig magasabb féltojásdad-idomu, de
sohasem csúcsos ; az orrvédő vas, melynek kezdetlegesebb idoma a honfoglalás ideje körüli
normann sisakoknál már megvolt, fejlettebb idoma pedig a xv. században kelet felől terjedt
el, ekkor még hiányzott; a nyakvértről a reliefen nem vehető ki tisztán: bőrből, sodrony¬
ból készült-e vagy éppen hiányzott s a mi nyakvértnek látszik, az nem egyéb a vitéz
leomló hosszu hajánál, egész határozottan megállapítható azonban :
pikkelyes nyakvért a nagyszentmiklósi vitéz sisakjánál, a mi nem
vassapkak neépvandorlaskori előképe, minők nálunk a xvu.
nomadoknal és a kaukázusi törzseknél pedig egész a legúj
a sodronygyűrűs vagy
egyéb, mint a későbbi
századig, a középázsiai
1 688 alley abb korig használatban voltak.
A firuzabadi relief sisakja oldalt sas szárnynyal volt ellátva
miklósi vitéz sisakján is feltalálható, áll két (talán)
erősítve. Későbbi emlékeink szerint a pávatollat is nagyon kedvelték őseink, s úgy süveg¬
mint sisakbokrétának alkalmazták már abban az időben, a mikor a leer a ae
goti népeknél egyáltalában nem volt még divatos,(s») :
, a sisakbokréta a nagyszent¬
sastollbél, mely a sisak aljához van