Stranica 208 [208]
OCR
Gyöngy. 4 A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET. régészek által használt elnevezés szerint halántékgyűrül posal oe ae csak kivételesen fordulnak elő, így például Nemes-Ocsan és Székesfejérváron, de csaknem valamennyi XI—XxIII. századbeli sirban feltalálhatók s nemcsak a szlávok lakta vidékek régi temetőit is jellemzik. A hajgyürü tűnik föl, úgy látszik tehát, hogy az avarok által divatba hozott ; aguk a pannoniai avarok, akár pedig az uralmuk enczei Sz. Márk-templom u. n. indusainál a magyarországi, hanem a népvándorlás korában hajfonat diszítésére vagy összefoglalására alkalmazták akár m alatt volt szlávok olyan módon, mint a vel : ee látjuk, a kiknél oldalt a fül mellett leeresztett s dsszecsavart hajfonatot a hátul eg fonattal a fültő alatt egy kis karika köti össze (20. 7.). E szerint az Arpadok koraban általánosan elterjedt hajgyürü az itt talált, nem pedig a Kelet-Európából behozott viseletmódhoz tartozik. A későbbi századok alatt az előkelőknél egy másik módja volt a hajdiszítésnek, hogy gyöngyöt fontak bele, valamint szakálukba, honfoglaláskori leleteink közt azonban eddigelé még egyiknél sem találjuk e szokás biztos nyomait, mert a pilini első sirban a koponyánál három arany lemezzel együtt lelt s fehér és fekete hullámvonallal ékített nagyobb fekete gyöngy, mint magában álló ékítmény, inkább süvegdísznek tekinthető ; a bezdédi lovas (tehát valószinüleg férfi) sirok gyöngyeit pedig olyan helyzetben találták, részint a mellkas két oldalán fölülről lefelé irányuló sorban, részint a csontváz jobb felkarja fölött s ezzel egy vonalban a könyöktől a nyakszirtig, hogy azok csakis a ruhára lehettek fölvarrva, a mire különben úgy a x—xI. századbeli bolgár czárok viselete (18. 5.), mint a pécsi dombormtiveken fennmaradt Árpádkori divat is bizonyságul szolgal (19. 3—5., 24—26.). De ezenkivül a keleteurópai turánoknál még arra is van adatunk a déloroszországi emlékek, u. m. a Szasszanidakori ezüst csésze királya {4. 1.) s a csészetartó szobrok után (20. 2.), hogy nemcsak a nők hordtak gyöngyfüzért a nyakukon, hanem a férfiak is, csakhogy mig az utóbbiak megelégedtek egysoros füzérrel, a nők három-négysoros gyöngyfüzért viseltek (15. 2.) s amazoké egészen feszesen volt a nyak köré kötve — a gyöngyszemek bizonyára az ezüst vagy réz nyakpereczre voltak felhuzva, mire a székesfejérvári ősmagyar lelet szolgáltat példát, ellenben a nők gyöngyfüzére a mellre csüngött le. A gyöngyfüzér különböző szinü, alaku és nagyságu üvegből és pasztából állt, tarkázva hosszú fülü apró ezüst pitykékkel, mint a székesfejérvár-demkóhegyi lelet bizonyítja (16. 24.); karneol, , ametiszt, gránát s más ékkő inkább csak későbbi leletekben fordul elő, honfoglalaskoriakban elvétve, például a bezdédi temetőből csupán egy karneolgyöngy ismeretes. A megol és díszesebb gyöngyöket nem anyaguk (paszta), hanem a belém rakott s az elapsziatól különböző szinű sávok és körök különböztették meg az apróbbaktól, az Üreggyőngyőlkön ezenkivül az aranyozás nyomai is észlelhetők. Vannak köztük lencse-, aztán dinnyemag-, babszem- s egész mogyorónagyságuak. Szinük ere sárga, kék, lila, fehér, zöld, fekete. a :
