Stranica 208 [208]
Gyöngy.
4 A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET.
régészek által használt elnevezés szerint halántékgyűrül posal oe ae
csak kivételesen fordulnak elő, így például Nemes-Ocsan és Székesfejérváron, de csaknem
valamennyi XI—XxIII. századbeli sirban feltalálhatók s nemcsak
a szlávok lakta vidékek régi temetőit is jellemzik. A hajgyürü
tűnik föl, úgy látszik tehát, hogy az avarok által divatba hozott ;
aguk a pannoniai avarok, akár pedig az uralmuk
enczei Sz. Márk-templom u. n. indusainál
a magyarországi, hanem
a népvándorlás korában
hajfonat diszítésére vagy
összefoglalására alkalmazták akár m
alatt volt szlávok olyan módon, mint a vel : ee
látjuk, a kiknél oldalt a fül mellett leeresztett s dsszecsavart hajfonatot a hátul eg
fonattal a fültő alatt egy kis karika köti össze (20. 7.). E szerint az Arpadok koraban
általánosan elterjedt hajgyürü az itt talált, nem pedig a Kelet-Európából behozott
viseletmódhoz tartozik.
A későbbi századok alatt az előkelőknél egy másik módja volt a hajdiszítésnek,
hogy gyöngyöt fontak bele, valamint szakálukba, honfoglaláskori leleteink közt azonban
eddigelé még egyiknél sem találjuk e szokás biztos nyomait, mert a pilini első sirban
a koponyánál három arany lemezzel együtt lelt s fehér és fekete hullámvonallal ékített
nagyobb fekete gyöngy, mint magában álló ékítmény, inkább süvegdísznek tekinthető ;
a bezdédi lovas (tehát valószinüleg férfi) sirok gyöngyeit pedig olyan helyzetben találták,
részint a mellkas két oldalán fölülről lefelé irányuló sorban, részint a csontváz jobb
felkarja fölött s ezzel egy vonalban a könyöktől a nyakszirtig, hogy azok csakis a ruhára
lehettek fölvarrva, a mire különben úgy a x—xI. századbeli bolgár czárok viselete
(18. 5.), mint a pécsi dombormtiveken fennmaradt Árpádkori divat is bizonyságul szol¬
gal (19. 3—5., 24—26.). De ezenkivül a keleteurópai turánoknál még arra is van ada¬
tunk a déloroszországi emlékek, u. m. a Szasszanidakori ezüst csésze királya {4. 1.)
s a csészetartó szobrok után (20. 2.), hogy nemcsak a nők hordtak gyöngyfüzért a
nyakukon, hanem a férfiak is, csakhogy mig az utóbbiak megelégedtek egysoros füzér¬
rel, a nők három-négysoros gyöngyfüzért viseltek (15. 2.) s amazoké egészen feszesen
volt a nyak köré kötve — a gyöngyszemek bizonyára az ezüst vagy réz nyakpereczre
voltak felhuzva, mire a székesfejérvári ősmagyar lelet szolgáltat példát, ellenben a nők
gyöngyfüzére a mellre csüngött le.
A gyöngyfüzér különböző szinü, alaku és nagyságu üvegből és pasztából állt, tarkázva
hosszú fülü apró ezüst pitykékkel, mint a székesfejérvár-demkóhegyi lelet bizonyítja (16.
24.); karneol, , ametiszt, gránát s más ékkő inkább csak későbbi leletekben fordul elő,
honfoglalaskoriakban elvétve, például a bezdédi temetőből csupán egy karneolgyöngy
ismeretes. A megol és díszesebb gyöngyöket nem anyaguk (paszta), hanem a belém
rakott s az elapsziatól különböző szinű sávok és körök különböztették meg az aprób¬
baktól, az Üreggyőngyőlkön ezenkivül az aranyozás nyomai is észlelhetők. Vannak köztük
lencse-, aztán dinnyemag-, babszem- s egész mogyorónagyságuak. Szinük
ere sárga, kék,
lila, fehér, zöld, fekete. a :