Oldal 227 [227]
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 67
liliom helyett négy kereszttel van ellátva (VI., 4—5.), mig a liliomos koronára az a Margit¬
szigeten a zarda-templom oltáránál levő női sirban lelt ékköves ezüst korona hozható
föl, mely alighanem Szent Margité volt. Bár ez későbbi eredetü az itt tárgyalt időszak¬
nál, II. Géza király pecsétje bizonyítja, hogy a liliomos koronát már a III. Béla előtti
időszakban is használták kiralyaink.°
Ezek a koronák a rendes, hogy úgy fejezzük ki magunkat, mindennapi használatra
készültek. Ellenben a szent koronát csupán koronázáskor s talán egyéb rendkivüli
ünnepélyességek alkalmával tették föl királyaink. Mindenesetre feltünő, hogy a pecsé¬
teken s érmeken a középkorban soha nem fordulnak elő királyaink a szent koronával,
bár valószinü, hogy a Szilveszter-féle felső koronát (VI., 1.) már a XI. század vége felé
összefoglalták a Dukas-féle alsó koronával (VI., 2.).
A mi a szent korona két részét illeti, tudvalevő, hogy az alsót Dukas Mihály
(1071—1078) s fia és uralkodó társa Konstantinus Porphyrogenitus (1074—1078) küldte
I. Géza királynak, mig a felső, általános felfogás szerint, az a korona, melyet 1000-ben
II. Szilveszter pápa adott Szent Istvánnak. Egyik kiváló történetírónk azonban arra
támaszkodva, hogy Aba király legyőzetésekor (1044) a korona III. Henrik császár kezébe
került, ő pedig Rómába küldte a pápának, kétségbe vonja, hogy a felső korona azonos
volna a Szilveszter-féle koronával. Annyi bizonyos, hogy ez a korona 1074/1075-ben
még Rómában volt s ez teszi érthetővé, hogy a XI. század derekán két koronát is kap¬
tak Byzanczból királyaink. Egyik a XII. (Ix.) Konstantinus Monomachus császár
52) és Thedora (1042—56) császárnők arczképével ellátott s
(1042—1054) s Zoe (1028
a M. N. Múzeumban őrzött zománczos arany korona, melyet Nyitra-lvankan a szántó¬
földben leltek; ezt bizonyára I. Endre király (1047—60) szerezte Konstantinápolyból s
1047—52 között került Magyarországba. Csakhamar azonban elveszett, akár az Endre
és Béla (1060), akár a Salamon és a herczegek (1074) közti harczok alatt. Szükséges
volt tehát más korona után nézni s I. Géza, miután VII. Gergely pápa az 1074—1075
közti levél- és követség váltások alatt a Szilveszter-féle koronát nem küldte vissza, újat
kapott Dukas Mihály császártól. Valószinü azonban, hogy a Szilveszter-féle korona is
nemsokára ezután visszakerült, a pápa visszaküldte már Szent Lászlónak s ekkor aztán
a régi és új koronát egyesítették. Mert a Dukas-féle díszes korona megszerzése után
csakis az teszi érthetővé, hogy egy kissé barbár módra két koronából állítottak össze
egyet, hogy a felső koronának királyaink és a nemzet szemében volt valami jelentősége.
Az a jelentősége, hogy Szent Istváné volt. Bizonyos ugyanis, hogy kora valamivel régibb,
mint Dukas M. koronájáé, nyugoton készült és nem Konstantinápolyban, mert bár a
zománczművészet rajta byzanczi, a föliratok latin nyelvüek s aranya is tisztább, sárgább
s nem az a halványszinü, a minőt Konstantinápolyban használtak ; technikája és zománcz¬
művészete kezdetlegesebb, mint a Dukas-féle koronáé, mely a byzanczi ötvöstechnika
teljes kifejlődését tanusítja."7
ox