Stranica 263 [263]
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 105
böző módon kivágott, szárnélküli, hosszú, hegyes orrú s bőrből készült saru és a
hasonló alakú, zsinórral összekötött, gyöngygyel, himzéssel ékített selyem vagy posztó
IV. László is. (X. B. 2.). De nem mindig huztak sarut vagy czipőt; előfordul a harisnya
magában is, melyet ezen időben a nadrággal ugyanazon egy szövetből varrtak, a kettő
egy ruhadarabbá vált s a saruhoz és czipőhöz hasonlóan hosszú orrban végződött, a
mint ez félreismerhetlenül kitűnik az Aguila János által festett veleméri Szent László
képen (26. 8). A csizmdnak, a mit a cividalei Gertrud-féle kodex szerint még a
XIII. század elején is viseltek, semmi nyoma, csupán a váradi egyház alapítását abra¬
zoló képen (26. 7.) látjuk az egyik munkás lábán azt a puha bőrből készült, felső
részén lettirt révid szaru, u. n. szekernyél (cseh: skorné, lengyel: skornia, wjszlov. :
skornja, Skorenj), mely etimologiajat tekintve (a szláv «skora» — bőr szóból) semmi
esetre sem zavarhato össze a nemezb6l készült bofossal és szára is volt, mert hiszen a
Zsigmond korabeli schlagli szdjegyzek a labszartakarot jelentő «ocrea»* szóval veszi
egynek s a mely a következő században mar az eldkeléknél is elterjedt nemcsak
nálunk, hanem a nyugoti népeknél is.659
Rendkívül változatos volt a fövegforma nemcsak alakja, hanem anyaga szerint is,
mert készítették bőrből,. posztóból, nemezből vagy felemás anyagból, tetejét: posztóból,
bársonyból, karimáját pedig hermelinnel $ más drága prémmel szegélyezve. Valamennyi
változatát azonban a schlágli szójegyzék szerint az egy süveg, siveg szóval nevezték
meg. Fejedelmi személyeknél (pl. a hét vezérnél) a Képes Krónika elég gyakran alkal¬
mazza az arany pántokkal körülvett s tetején átívelt nyugoti izlésű herczegi süveget
(XII. 5.) de talán még gyakoribb az ékkövekkel kirakott vagy hermelines, fölhajtott
karimaju s kerek tetejti régi magyar süveg (XII. 2. 25. 10, 13.), minét a cividalei
kodex Endre herezege visel. Ez a stivegforma a xiv. században olyan általános volt,
hogy — természetesen egyszerűbb kiállításban vagy diszités nélkül vagy pedig karima¬
ján ékkövek helyett gombokkal, pitykékkel kirakva (25. 5.) — a középosztálybeliek is
viselték, igen gyakran megtaláljuk Aguila képein, különösen Veleméren, hol a három
keleti király közül Gáspárnak is, csatlosanak is ez a süvege; hasonlót találunk az
ország másik végén, a Székelyföldön, a gelenczei Sz. Kálmán-legenda képén. (29. 1.)
Ez volt a süvegnek az a formája, melyet magyarnak nevezhetünk, megkülönböztetve
a hosszú, hegyes tetejű, oldalt ékalakban kivágott karimájú s a kivágástól egész hegyéig
hímzett vagy gyöngyökkel, pitykékkel ékített kún süvegtől (25. 17.), a minőt azonban a
Képes Krónikában nem csak kunok.és tatárok, hanem bessenyők és különböző balkáni
népek (az oláh bojárok sat.) is viseltek, sőt a krónika III. István kardhordóját is ilyen¬
ben ábrázolta. (25. 15.) Hogy a kun süveg nálunk már Kun László korában nagyon
elterjedt, azt a Képes Krónika szövege is mondja, midőn megemlíti, hogy az 1279-ben
itt járt Fülöp fermói püspök, pápai legátus szigorúan meghagyta a xckun süveg
Nemes-Nagy : Magyar viselet. sg
Süveg.
Kun süveg.