Page 268 [268]
Olah és zsidó
viselet.
Női viselet.
Alsó és felső
tunika. Szoknya
és rokolya.
ne A KOZEPKORI MAGYAR VISELET.
szijjal átkötött zubbonyféle újjas felöltő és szűk nadrág. Ilyen a hunnok bejövetelénél
a teherhordó szolgák s a váradi egyház alapításánál foglalatoskodó földmunkás viselete
(26. 7.), csakhogy — mint föntebb említettük — ennek szekernyeféle csizma van
a lábán. A turnicsei templomban Aguila is megfestette ezt a képet, melyen a kömüvesek
viseletét látjuk; közülük egyiknek elől hegyes csúcsba végződő, olaszos izlésű, karimás
kalapja van, másiknak térdig érő zubbonyforma felöltője és szűk harisnyája."
A különböző nemzetiségek közt a kúnok viseletének jellemző sajátságairól, a hosszú
hegyes süvegről, a sarkig érő felöltőről, asszonyias bő ruhájukról s hajviseletükről már
föntebb szóltunk. Az oláh köznép viseletét Róbert Károly havaselvi hadjáratánál tünteti
föl a Képes Krónika, melynek sajátságos formáit, a magas kecske- vagy báránybőr süveget
és a szőrével kifelé fordított rövid kecskebőr gubát és szük nadrágot ma is megtalál¬
juk az erdélyi oláhságnál. Európaszerte szabályozott viselete volt a zsidóknak, kiket már
az 1215-ki lateráni zsinat arra kényszerített, hogy bizonyos megkülönböztető jeleket
hordjanak. Hogy ez alól a magyarországi zsidók se tegyenek kivételt, arra II. Endre
1232 nyarán a beregi erdőben esküt tett. A Fülöp pápai legatus által tartott 1279-ki
budai zsinat 125-ik pontja meghagyta a zsidóknak, hogy felső ruhájukra a bal mellén
vörös posztóból készült kört varrjanak. A budai "törvénykönyv a zsidó viseletet a
tölcséralaku kalapban, vörös köpenyben s az erre varrt legalább is arasznyi nagyságú
vörös foltban szabta meg.
A tótlaki templom falfestménye sarkig érő kaftánban, hosszú pajeszszel és ketté
választott hosszú szakállal ábrázolja a zsidókat, süvegük többféle változatot mutat,
egyiknek a teteje hosszú és csúcsos, mint a kún süveg s karimája elől is, oldalt is ki
van vágva, másiknak a teteje oldalt hajló hosszú leffentyűt képez, van egész magyaros
süveg is. A magyarok csimbókjára emlékeztető zsidó hajviseletet a leobeni névtelen
krónikás is megemlíti.)
A női viseletben, szintúgy, mint a férfiak viseletében, a xiv. század közepe felé
történt Európaszerte az átalakulás, a mi itt is abból állt, hogy a köntös derékon fölül
eső része, valamint a ruhaújj testhez álló formát nyert, úgy hogy csak derékon alul
bővült ki a ruha s mint a Képes Krónikából látjuk, Nagy Lajos korában már a derék¬
ban szabott női köntös is előfordul. A fejviselet is változáson ment keresztül s ezenkivül
a század második felében a női öltözet egy új ruhadarabbal, a csupán csípóig érő rövid
felöltővel gyarapodott.
A női ruha eddigi két fő alkatrésze, az alsó és felső tunika, vagyis a nyaktól egész
a földig éró hosszú köntös ezután is megmaradt, csakhogy most, miután felső részének
megszükítésével a test körvonalaihoz simult, elvesztette régebbi . formátlan ingszerű
alakját s bár a mai értelemben vett szoknya és rokolya ekkor még nem formálódott
is ki, a mennyiben ép úgy takarta a test felső, mint alsó részét s csak a xvi.
század
elejétől kezdték a ruhavállat elválasztani a szoknyától, mégis
a kabátnál fogva, mely a