Oldal 289 [289]
OCR
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. De melyet a schlagh szdjegyzek «bér»-nek, a beszterczei pedig «fatalp»-nak magyaráz, egy 1522-ki oklevélben pedig «calipedium seu solya» megjelöléssel találjuk; a «calupes», «calopus», a. m. fapapucs, a xv. században fatalpu félczipőt értettek alatta s mint az elnevezésből látjuk, a xv. században nálunk is használatban volt; alakja Kanthor Benedek 1509-iki czimeres levelében látható (44. 2.), mely magát Kánthort ábrázolja, a mint a királyi vadászatok alkalmával II. Ulászló láttára egy szarvast agyonlé, viselete tehát a királyi vadászok viseletének tekinthető; lábbelije fatalpu papucs vagy czipellős fatalp. A puha bőrből készült hosszú száru szekernye, mint láttuk, már a Képes Krónikában előfordul, de általánosabb elterjedést csak a xv. század dereka felé nyert; a nagy-szebeni 1445-iki oltarképen, az aacheni magyar zarándok képén (34. 1.), valamint Froissard krónikájában (34. 7.) a szekernye felső szára vissza van hajtva, mint a hogy az olaszoknál volt divatban s a lehajtott rész más szinű bőrrel volt szegélyezve. Angliaban IV. Edvard korában az elől felhasitott és szalaggal összekötött szekernyék is divatoztak; ilyen lehetett az országos képtár magyar királyának labbelije is (40. 9.), mely semmi esetre sem czipő, mert szára van, de a szár felső részét eltakarja a hosszú mente. A Jagellók alatti szekernye abban különbözött a korábbi formától, hogy a szár felső része nem volt ellátva visszahajtott szegélyzettel, hanem térdig, sőt azon fölül ért (45. 2., 47. 4., 48. 5.), a puha bőr azonban a térdhajlás nyomása alatt itt is összegyüremlett s minél hosszabb volt a szár, annál nagyobb volt a gyüremlés, a térd körül különben is tölcsérformán kibővült a szár, mint Haller Pál (t 1531) képén elég jól kivehető. (XVII. 7.) A szekernyétől abban tért el a törökös csizma, hogy keményebb bőrből készült s különösen a szára egyenesen állt és nem gyüremlett össze; ez a csizmaforma már a. xv. század első felében előfordul a székelyföldi falfestményeken, Maksan (30. 1.) es Killyénben (31. 2.), mint a kunok viselete; később mindinkabb elterjedt s Jagellokori formája a szár vagasanal fogva is különbözött a szekernyétdl, elől ugyanis, mint Durer Albert egy 1517-ki rajzan látható (44. 10.), magasabb volt, mint hátul s fölfelé allo háromszögű csúcsban végződött, vagy pedig, mint Dombay Janos 1506-ki (XVIII. 2.) s Dobay Márton 1519-ki (45. 1.) czimeres levelében látjuk, elől középen szívalakú kivagassal volt ellátva. Ennek is hegyes orra volt, mint a Xv. századbeli nyugoti lábbeliknek, csakhogy abban aztán nagyon különbözött az utóbbiaktól, hogy a csizmaorr nem lapult le, hanem török-tatár módra fölfelé kunkorodott. (45. 5.) A «Triumphzug» magyar urainak viselete tanusitja (XVII. 10—1ir. — 45. 3.), hogy ugyancsak török szokás szerint a Jagellók korában az alsó czizma is el volt nálunk terjedve. (199) A süveg ép úgy, mint az Anjouk alatt, a xv. században is nagyon változatos volt s egy-egy forma állandóan előfordul az egész időszak alatt. Ilyen az Anjoukorban is divatozó, csésze alakú tetővel ellátott karimás kerek magyar süveg, melyre az Anjouk és Zsigmond kora közti átmeneti évtizedekből felhozzuk a háromszéki gelenczei tem17* Süveg.
