Stranica 298 [298]
OCR
ae A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. használatba jönni, de mint a prágai Sz. György-szobron águ (7. 12) a Sine vaslemez csak a lábszár előrészét takarta, a hátsó rész védelméül a sodronyos vagy pikkelyes vasnadrág szolgált. Az egész lábszárat körülfogó vaslemezek a XV. században terjedtek el, ilyet látunk már Zsigmond korában Hervoja képén (XI. 6.) s a derzsi unitárius templom 1419-ki falfestményén (31. 1.); volt alsó és felső vasszár s ezeket a térdvas kötötte össze; előbb a vasszár sima lemezből állt, a Xv. század dereka felé a több lemezből összerótt lábvas is előfordul, minőt a Rozsnyai János által 1445-ben készitett nagyszebeni oltárkép Sz. Lászlójánál látunk (37. 6.), ebből alakult a rákfarkas szárvas, minőt II. Lajos pánczélján találunk (44. 9.). A labvasat kiegészítette a vasczipó (42. 9.), mely vaslemezekből volt összeróva s a gothikus izlésnek megfelelően hegyes orrban végződött; az egész korszak alatt ezt a hegyes orru formát találjuk, az a tulságos hosszú orr azonban, a mi a németeknél volt divatban, a mi emlékeinken nem fordul elő. A medvetalp-alaku vagy kacsaorru vasczipők, melyek 1500-tol kezdve tünnek föl, csak a Nádasdy-féle Mausoleum egyes alakjainál találhatók. Vasing. Ujra ismételjük, hogy ezt a nehéz és teljes vasöltözéket csak a legelőkelőbbek viselték. A nemzet zömének izlésével sokkal inkább egyezett a könnyebb sodronyos vértezet; Kinizsi Pál nagyvázsonyi sirjaban is a mult század második felében is csak vasinget találtak; a székelyföldi falfestményeken s Hunyady János gyulafehérvári siremlékének reliefjein a harczosok könnyű vértezettel vannak ábrázolva s ha emlékeink többször szólnak is vasasokról, ezeknek a pánczélzata csak olyanforma lehetett, minő Miksa császár seregében volt azé a zsoldosé, a ki a «Weisskunigben» a német harczosok viseletétől eltérően esetleg Mátyás szétzüllött katonaságának viseletét tünteti föl (XIV. 11.); a huszárság pedig, mely épen a xv. században kezd mindnagyobb jelentőségre emelkedni, nem is viselt vértezetet (45. 5. — 48. 3, 5, 7.), csupán a teknőalaku négyszögü paizs szolgált védelmére. °°) Sisak. Helym. A sisak különböző nemei közül az egész főt elfedő, vállig érő, elől szemréssel, ae tetején czimerrel és orrjegygyel vagy takaróval ellátott nehéz helym tornasisaknak maradt meg, a hadi használatból teljesen kiment; az Anjoukori boltozott tetejii fazékidomu helymet Zsigmond korában a szemrés alatt madarorr formán el6renyulé u. n. csérés sisak helyettesitette (36. 6. — XIII. 11.), melyet a tornan kiviil csatdban is használtak; sulya ennek is a vállra nehezedett, rendesen vörös posztóval volt bélelve s alatta volt még a posztósapka, az u. n. salap. A pánczélhoz csattal, kapocscsal vagy srótfal erősítették. A hadi használatra szánt zárt sisak különben a főkötőforma pikonhog egy nehezebb fajtája volt, mely már a XIV. század közepe felé előfordul a kassai székesegyház és a bárczasági földvári templom domborművein, ellátva föl s alá csapódó /élekvassal; a xiv. század vége felé a lélekvas elől kicsúcsodó formát vesz föl (36. 7.), melyet a kutyafejhez hasonló idoma után a németek «Hundsgugel»-nek neveztek. A pikonhog a székelyfoldi falfestmények szerint (30. 1-2. — 31. 1 2.) egész a XV. század deres
