Stranica 370 [370]
212
a balkáni nyelvekben is (szerb: taka¢, oláh : takacju, albán :
katS s a tótban : tka): de semmi esetre sem szláv eredetü,
mint Miklosich állitotta (M. Nyelvőr. XI. 1882. 512.), hanem
török (Vámbéry id. m. 302. I.) — A «len» európai árja elneve¬
zés (V. 6. latin :. linum, 6-skandinav: lin, ó-szlov. linu sat.)
Herodotus (IV. 74.) mint feltünő dolgot jegyezte meg, hogy a
régi szkithák len helyett kendert használtak, mely náluk vadon
termett.
A nagy teremiai két vászondarab közül egyik fino¬
mabb, másik durvább lenszövet. Pulszky F. Magyarorsz. Arch.
II. 126. — Hampel J. A honfogl. eml. 92—93. I. — Szolyvai
Arch. Ért. III. 1870. 204. I.
39. (24—25. 1.) A süveg elnevezés hunn-bolgár eredetű
s megfelel a csuvas «szilek», «szjélyék», «szilyik», csagataj
ajelek» (sapka, melyet a fejedelmek szoktak viselni) szónak.
A szó Felső-Somogyban «sijeg,» «siijeg» alakban is előfordul.
(Munkácsi B. Nyelvt. Közl. XXI. 125. Vámbéry A. A török
faj. 536.) A volgai bolgároknál Ibn Fozlan sz. «kalensuve» vagy
«kulansay volt a neve s alighanem igaza volt Hunfalvynak
(Magyarorsz. Ethn. 390. 1.), a mikor előrészét a vogul — osztyák
ckaleng», «kalang», «kalen», «kalan» az az iramszarvas szóval
vette egynek, bár Vámbéry (A magy. ered. 71. 1.) ezzel szem¬
ben a baskir «kulancsik», «kulansik» = betakaró meleg, kucsma
szóra hivatkozik, ami azonban még mindig lehet eredetileg
összetett szó s a «kulan-szilek» az az «irambér-siiveg» a hunn¬
bolgár népnél vagy még korábban a szkitha —- szarmata elemnél
nyilván a régi szkitha süvegforma volt. A szó a népvándorlás
korában, ha ugyan nem később, átment a szláv nyelvekbe is
(orosz : Sapka, lengyel: czapka, cseh: Capka), továbbá a ru¬
munba (apku, Sipku), szó ennek felel meg a magyar «sapka, »
asipkas szó, (Miklósich F. — Szarvas G. A magyar nyelvbeli
szláv szók. M. Nyelvőr. XI. 1882. 456.) melynek i-s változata
aligha magyarázható szláv kölcsönzésből ; sokkal valószínűbb,
hogy úgy a «stiveg», mint a «sipkay, «sapka», alakot egyenesen
hunn-bolgár nyelvből vettük, még pedig az utóbbi alak alig¬
hanem az avar nyelv maradványa. (V. 6. «szabak» a jakutoknál
két oldalt fültakaróval ellátott sapka. Vámbéry A török faj. 184.)
A ckalpag»-rél 1. Vámbéry A magyarok ered. 307. s A magyarság
keletkezése. 115, 161, 378. A cseh «kalpak» s a lengyel «kolpak»
prémes magyar süveget jelent. (M. Nyelvőr. XVII. 1888. 444.)
40. (25—26. lap.) Konstantin. Porphyr. De admin. imp.
Cap. 37. — Boncz O. Vázlatok a magy. visel. tört. 2. T. 28. —
Rubruguist 1. 31 jegyzetnél — A köpönyeg = a középázsiai török ¬
ség nyelvében: kipeng, kepeng, a mongolban: khebenek
(Vámbéri Magy. ered. 308, 658. Bálint G. Párhuzam 31.) ;
eredeti jelentése a. m. takaró, csakis ilyen alapértelem mellett
vehette föl a kun nyelvben a «keben» szó a skunyhós, «kalyiba»
jelentést. (Cod. Cumanicus. 234. |.) A szláv nyelvek közül
megvan a bolgárban : kepenég, oroszban : kebenjaki, kobenjaki
kis oroszban : kepeny, kepenyak, csehben: kepen s lengyel¬
ben : kopieniak. — A bunda, mely csak a kis orosz (bunda)
és oláh (bund) nyelvben van meg, homályos eredetű (Nyelvt.
Közl. VI. 301.), valószinüleg a «mente» szó egyik régi változata,
melyet aztán különösen a hosszú, téli mente megjelölésére
foglaltak be. — A suba a legelterjedtebb elnevezések közé
tartozik, mely a keleti népektől a legtöbb európai nyelvbe
átment. A perzsában a. m. dsubbé, a törökségnél :
zsübbe, a mongolban : szuba, czuba, a kaukázusi tus és psáv
nyelvben : dsuba (a. m. báránybőrből készült kis bunda, Jankó
János szives közlése Miller V. Szisztematicseszkoje sat. CZ.
orosz művéből). A magyar szó a török «csubba» alaknak felel
meg közvetlenül, tekintve a szókezdő s—cs betüknek más szók¬
nál is tapasztalható szabályszerű váltakozását [p. sereg, sátor,
saru — török : cserig, csatir, csarik, sat.) Ez a magyar-török
alak ment át a szláv nyelvekbe (orosz, szerb, tót : Suba, lengyel:
szuba, szlovén : Suba, Savba, cseh : Cuba) és a németbe (közép¬
kori felnémet schűbe, ujfn. schaube). Egy másik utja az arabok
felől vezetett át a nyugoti népekhez ; a «guibba» eredetileg mór
pánczélt jelentett, s aztán hadi felöltőt; ilyen jelentéssel ment
át a spanyol (aljuba), franczia (jupe, jupon gippon), angol
(jupon, gipon, jupel) és olasz (giubba, giupone) nyelvekbe.
Tekintve már most, hogy a törökségnél van egy másik alakja is:
dsebe, mely pánczélt jelent, nem lehet kétségünk, hogy az ere¬
deti magyar suba nem bundafélét jelentett, hanem bőrpánczélt,
a mi őseinknél még a xiv. század derekán is nagy divatban volt.
csubba,
A suba bundaféle felöltövé kétségkivül a kun-tatár divat hatása
alatt változott s ezen időtől kezdték nálunk ettől az átalakult
subától rkorszovágy dolmányv néven megkülönböztetni a bőr¬
pánczélt. Hogy a szó a honfoglaló magyarságnál bőrpánczélt vagyis
pánczélnak használt bőrruhát jelentett, arra van egy egykoru
adatunk is. Leo császár a magyarok fegyverzetéről ezeket
mondja : órrilfovraz nev oradtots, zat hwprxtors, xat robots,
zat zovraptors. (Leonis Imp. Tactica. XVIII. Cap. 49.), mig a
Maurikios-féle taktika ezt igy adja: órr/ifovrat 02 Gass, zat
onattors, rófors, xovraptozs (gr. Kuun G. Relat. Hung.
Hist. Antiqu. II. k. 163. 1.) Világos, hogy az idegen «zabais»
szó a Leoféle taktika slőrikioiss szavának felel meg s pánczél
félét jelentett. A Maurikios-féle azabas, meg a «suba» közt az a
viszony, a mi van a Konstantinnál olvasható Zaltas névalak,
meg a Zulta, Solt között. (Vámbéry A. Magyar. Ered. 307. —
Bálint G. Párhuzam 43. I. — Magy. Nyelvőr. XI. 1882. 457. —
Viollet-le-Duc : Dictionnoire raisonné du mobilier francais. Paris
1873. IV. 61. — J. Robinson Planche: A Cyclopaedia of Cos¬
lume. London. 1876. I. 317. — Bonez O. Vázlatok a magy.
piselet tort. 2. r. 27. 1.)
41. (26—27. lap.) Kaczagányról Vámbéry, Magy. Ered. 308.
Regino Pertznél Mon. Germ. I. 600. V. 6. 32 és alább 110 jee
Az alföldi kaczagányról Kada Elek ur ee. velem ene
adatokat. Az udvarhelyszéki kaczagényt |. Kriza J. Vadrózsák.
Kolozsvár. 1863. 505. 1. Szinnyei J. (Magy. Tájszótár I. 1001. 1.)
sz. Térdk-Becsén női mentét neveznek kaczagánynak, a székely¬
nél pedig a hosszu darócz télikabáton kivül szintén kurta női
vászon-, darócz-, vagy flanell ujjast.
42. (27—28. lap.) gr. Kuun G. Relation. Hung. Hist. Ant.
I. 179. II. 141. — Salamon F. A magy. hadi tört. 89—91. 1.