Oldal 1 [1]
HABSBURG OTTO:
legii-e a nagyarányú csapatisszevonds?
látogatást.
. Gépünk felszállt Quemoy felé. Taipeh eltűnt a
messzeségben. A Formoza-szoros 128 kilométer. A re¬
pülőút nem veszélytelen. A kommunisták parti üte¬
gei és berepülő MIG gépei néha rajtaütnek a nemzeti
kínaiak légi-őrjáratain. Hogy az ellenséges radar-ké¬
szülékek munkáját semlegesitsék, alacsonyan kell re¬
pülni. Ez különösen veszélyes, ha a tenger viharos,
Gyenge szívű embernek nem ajánlom.
Quemoy kínai neve, illetve ahogy a kínaiak
mondják : Kinmen. Az első benyomás elbűvölő. A. szi¬
get 17 kilométer hosszú, legkeskenyebb pontján pe¬
dig mintegy három kilométer széles. A. sziget felett
hatalmas gránit-tömb uralkodik. Tőle délre Kis-Que¬
moy szigete fekszik, ugyancsak a nemzeti kínaiak
uralma alatt. A szigetcsoportot három oldalról fogja
körbe a kommunista szárazföld, északon, nyugaton
és délen. Szabad út csak kelet felé nyílik. A. tenger
csodálatosan szép, mély kékje élesen elüt a part arany
homokjától s a színképbe belevegyül a mezők erős
zöldje és a sziklák komor színe. Békeidőben idillikus
hely lehet.
Wang tábornok, a sziget parancsnoka fogad
bennünket. Rangjához képest fiatal ember, mindössze
46 éves, alacsony, zömök, erős férfi. Olajzöld overálja
valaha jobb napokat látott. Jeepjén, mint a vihar
visz bennünket a főparancsnokságra. Ez, mint Que¬
moy legtöbb épülete, mélyen a sziklák alatt fekszik.
A kínaiak ügyes építők. A szigetet csodálatos erőddé
építették ki. Aknák, alagutak, viaduktok szelik ke¬
resztül-kasul Quemoy szigetét. A. földalatti épületek
szellőztető berendezése kitűnő, remekül működik a
világítás is. Az üzemben-tartás csak erősen esős év¬
szakokban nehéz. A. sziklaraktárakban nagy mennyi¬
ségű élelem és lőszerkészlet van felhalmozva. Egy¬
egy ilyen földalatti terem óriási katedrálisra emlé¬
keztet, sziklába vájva mélyen a föld alatt. Nehezen
képzelhető el, hogy a kommunisták elfoglalhassák ezt
a szinte bevehetetlen erődöt, mikor évekkel ezelőtt
inváziójuk is olyan kudarcot vallott, hogy húszezer
embert vesztettek. Pedig akkor még nem léteztek a
sziklaerődítmények. Az sem volna könnyű, hogy el¬
lenséges tűz alatt átszeljék a tengert, különösen ami¬
kor, mint Quemoy körül általában, vad szelek tom¬
bolnak.
Ha Európából, vagy Amerikából nézzük, Quemoy
talán nem egyéb jelentéktelen kis pontnál, amely
alig érdemli meg a figyelmünket. Ahhoz, hogy fel¬
mérjük valódi jelentőségét, el kell menni a helyszínre,
ott, kell lenni.
Mindenekelőtt lássuk, miben áll stratégiai fon¬
tossága. Quemoy a Formoza-szoros nyugati hídfője.
Ezt a tengerszorost Quemoy és Matsu ellenőrzi rend¬
kívül hatásosan. Egyetlen hajó sem mehet át a szo¬
roson a nemzeti kínaiak legalább is hallgatólagos be¬
leegyezése nélkül. A kommunista hajók így kényte¬
ienek vagy kikötőikben maradni, vagy rendkívül költ¬
séges nagy kerülőket tenni. Még fontosabb a nemze¬
tiek kezén levő radar-berendezés. Ha a szigetet hol¬
nap kiürítenék, rendkívül megnehezülne Tajván légi
terének védelme; az amerikai hetedik flotta is kény¬
telen volna más, biztonságosabb kikötők után nézni.
A kinmeni garnizon fontos szerepet játszik. 80
ezer katona van a szigeten és ez a helyőrség a szem¬
közti kommunista partokon negyedmillió katonát köt
nem mozdíthatja el, Quemoy puszta léte miatt. Pe¬
king nehezen kockáztathat meg nagyobb külpolitikai
kalandot, amíg ez az ellenséges hadműveleti bázis,
Quemoy az oldalában van. Titkos kommunista okmá¬
nyokból kiderül, mennyire fél Peking attól, hogy
adott esetben, kedvező lélektani körülményeket ki¬
használva a kinmeni helyőrség kísérletet tesz a nagy
parti város, Amoy elragadására.
Nem kevésbé fontos a sziget lélektani jelentő¬
sége. Ezt vörös Kínában éppoly világosan látják,
mint Kínán kívül. Azok számára, akik Formózán él¬
nek, Quemoy a hídfő, puszta léte ígéret arra, hogy
egy szép napon talán visszatérhetnek a szárazföldre.
Ha a szigetet feladnák, a formózaiak erkölcsi ellen¬
állóereje összeomlana. Azok számára pedig, akik Kí¬
nában a kommunista rendszer alatt élnek, Quemoy a
szabadság szimbóluma. Elevenen él annak emléke,
hogy 1949 gyászos esztendejében a guemoy-i csata
volt az egyetlen, amelyet Mao Ce-tung elveszített. Ké¬
sőbb, 1959-ben a kommunisták ünnepélyesen meghir¬
dették, hogy most pedig birtokba veszik a szigetet.
Éjjel-nappal ezt kalapálták az agyakba, rádióban,
propaganda-gyűléseken, iskolákban, gyárakban, kol¬
hozokban mindenütt ezt hirdették. Aztán kiderült,
hogy lehetetlen. Egy angol utas, aki néhány héttel
ezelőtt jött vissza Kínából, Honkongban mesélte ne¬
kem, hogy e kis partmenti szigetek problémája a kí¬
nai fővárosban állandó vita tárgya és állandó beszéd¬
téma. Az emberek az 1959-es kudarcot a rendszer
nagyfokú vereségének tekintik, sőt, vannak egyesek,
akik ebben fordulópontot látnak,
Fokozza még Quemoy jelentőségét, hogy a szi¬
gettel szemben fekvő kommunista tartomány, Fukien,
5