Oldal 1 [1]
aye
Negyvenhét esztendő után egy emigráns vissza-
tér. Oda, ahonnét sohasem szakadt el: az országba,
amelynek minden. lélegzetvételével együtt lélegzett,
amelyet képviselt és amelyért dolgozott. E negyven¬
hét év dokumentálja azt, hogy az igazi emigráns so¬
hasem távolodik el az otthontól, nem csupán külföl¬
dön élő előkelő idegen, hanem az elvesztett ország
életének szerves része, száműzötten is.
Negyvenhét évvel ezelőtt egy nagyobb hazából
kellett távoznia és most a kisebbik hazába tér visz¬
sza. Az európai tragédia kifejeződése ez, Európa fél¬
évszázad alatt bekövetkezett hanyatlásának szimbó¬
luma: az európai egyensúly megbomlása, a diktatú¬
rák betörése, európai polgárháborúk pusztítása, Euró¬
pa kettészakítása, a földrész lesüllyedése másod- és
harmadrangú katonai és politikai hatalommá.
Csoda-e, ha az emigráns, aki most visszatér,
Európa egyesítésének a programjával tér vissza:
tanulva saját Háza és mások hibáiból, alkalmazkodva
a megváltozott körülményekhez, figyélembe véve a
mai politikai és társadalmi adottságokat, és — az
osztrák köztársaság érdekei iránti lojális magatar¬
tással. S szívében szeretettel azon népek felé, ame¬
lyeknek nyelvét beszéli, történetét ismeri, irodalmát
magába szívta, viszonyait szüntelenül tanulmányozta,
sorsával együtt érzett.
Dr. Habsburg Ottó 1961 május 31-én írta alá az
ausztriai ú. n. Habsburg-törvény által a. visszatérés
feltételeként megkövetelt lemondási nyilatkozatot s
kinyilvánította a köztársaság iránti hűségét. 1961 jú¬
nius 13-án a kereszténydemokrata-szocialista kor¬
mánykoalíció Szocialista része a minisztertanácson
nem fogadta el a törvénynek eleget tevő nyilatkoza¬
tot. Habsburg Ottó az alkotmánybírósághoz fordult,
totta magát a kérdésben. A másik legfelsőbb bíró¬
letet hirdetett. Habsburg Ottó nyilatkozata kielégítő,
bármikor joga van visszatérni Ausztriába. A koalíció
szocialista miniszterei a megmásíthatatatlan és jog¬
érvényes bírói döntés ellenére a visszatérést admi¬
nisztratív eszközökkel késleltették. 1966 első hónap¬
jaiban Ausztriában új parlamenti választást írtak ki.
A szocialista párt választási propagandája így hang¬
zott: aki nem a szocialista pártra szavaz, az Habs¬
burg Ottó visszatérésére szavaz. A szocialista párt
a március 6-i választáson vereséget szenvedett. 1966
áprilisában egyedül a Néppárt alakított kormányt.
állította Dr. Habsburg Ottó korlátozó megjegyzés
nélküli útlevelét, amelynek birtokában bármikor visz¬
szatérhet Ausztriába. ,
E belügyminiszteri aktus után a Szocialista Párt
8-án két határozati javaslatot terjesztett be. Egyik¬
ben felszólította a Tisztelt Házat, hogy a beliigymi¬
niszteri döntés ellenére is akadályozza meg Habs¬
burg Ottó visszatérését; a másodikban felszólította
a kormányt, gondoskodjék arról, hogy Habsburg Ottó
semmit se kapjon vissza a család magánvagyonából..
A parlament mind a két szocialista javaslatot elve¬
tette. Klaus kancellár kijelentette, pártja a visszaté¬
rés ügyében csak engedelmeskedik a legfelsőbb bí¬
rósági döntésnek, és a vagyonjogi kérdésben is ki¬
zárólag a jogállam legfelsőbb szervének, a független
bíróságnak a döntését tartja az egyedül illetékes fó¬
rum egyedül illetékes ítéletének. A Freiheitliche Par¬
tei, az FPO is határozati javaslatot terjesztett elő:
Habsburg Ottó esetleges vagyonjogi igényeiben ne a
pártok, hanem egyesegyedül a bíróságok döntsenek:
parlament ezt a javaslatot : elfogadta,
Akik jelen voltunk a parlamenti vitán, két fel¬
tűnő jelenségre lettünk figyelmesek. Egyik: az FPG,
amely két évvel ezelőtt még a Szotialista Párttal
együtt a parlamentben Habsburg Ottó visszatérése
ellen foglalt állást, most már élesen szembeszállt a
Szocialista Párt javaslataival és a vagyonjogi kér¬
désben is nem a hatalmi-politikai, hanem a jogrend
álláspontját tette magáévá. A másik feltűnő jelen¬
ség: a parlamenti vitában a Szocialista Párt legfőbb
vezető egyéniségei, Pittermann. és, Kreisky nem val¬
laltak vezérszónoki szerepet, a Szocialista álláspont
osztották ki.
Az éveken át tartó szocialista obstrukció idején.
on