Oldal 1 [1]
OCR
aye Negyvenhét esztendő után egy emigráns vissza-tér. Oda, ahonnét sohasem szakadt el: az országba, amelynek minden. lélegzetvételével együtt lélegzett, amelyet képviselt és amelyért dolgozott. E negyvenhét év dokumentálja azt, hogy az igazi emigráns sohasem távolodik el az otthontól, nem csupán külföldön élő előkelő idegen, hanem az elvesztett ország életének szerves része, száműzötten is. Negyvenhét évvel ezelőtt egy nagyobb hazából kellett távoznia és most a kisebbik hazába tér viszsza. Az európai tragédia kifejeződése ez, Európa félévszázad alatt bekövetkezett hanyatlásának szimbóluma: az európai egyensúly megbomlása, a diktatúrák betörése, európai polgárháborúk pusztítása, Európa kettészakítása, a földrész lesüllyedése másod- és harmadrangú katonai és politikai hatalommá. Csoda-e, ha az emigráns, aki most visszatér, Európa egyesítésének a programjával tér vissza: tanulva saját Háza és mások hibáiból, alkalmazkodva a megváltozott körülményekhez, figyélembe véve a mai politikai és társadalmi adottságokat, és — az osztrák köztársaság érdekei iránti lojális magatartással. S szívében szeretettel azon népek felé, amelyeknek nyelvét beszéli, történetét ismeri, irodalmát magába szívta, viszonyait szüntelenül tanulmányozta, sorsával együtt érzett. Dr. Habsburg Ottó 1961 május 31-én írta alá az ausztriai ú. n. Habsburg-törvény által a. visszatérés feltételeként megkövetelt lemondási nyilatkozatot s kinyilvánította a köztársaság iránti hűségét. 1961 június 13-án a kereszténydemokrata-szocialista kormánykoalíció Szocialista része a minisztertanácson nem fogadta el a törvénynek eleget tevő nyilatkozatot. Habsburg Ottó az alkotmánybírósághoz fordult, totta magát a kérdésben. A másik legfelsőbb bíróletet hirdetett. Habsburg Ottó nyilatkozata kielégítő, bármikor joga van visszatérni Ausztriába. A koalíció szocialista miniszterei a megmásíthatatatlan és jogérvényes bírói döntés ellenére a visszatérést adminisztratív eszközökkel késleltették. 1966 első hónapjaiban Ausztriában új parlamenti választást írtak ki. A szocialista párt választási propagandája így hangzott: aki nem a szocialista pártra szavaz, az Habsburg Ottó visszatérésére szavaz. A szocialista párt a március 6-i választáson vereséget szenvedett. 1966 áprilisában egyedül a Néppárt alakított kormányt. állította Dr. Habsburg Ottó korlátozó megjegyzés nélküli útlevelét, amelynek birtokában bármikor viszszatérhet Ausztriába. , E belügyminiszteri aktus után a Szocialista Párt 8-án két határozati javaslatot terjesztett be. Egyikben felszólította a Tisztelt Házat, hogy a beliigyminiszteri döntés ellenére is akadályozza meg Habsburg Ottó visszatérését; a másodikban felszólította a kormányt, gondoskodjék arról, hogy Habsburg Ottó semmit se kapjon vissza a család magánvagyonából.. A parlament mind a két szocialista javaslatot elvetette. Klaus kancellár kijelentette, pártja a visszatérés ügyében csak engedelmeskedik a legfelsőbb bírósági döntésnek, és a vagyonjogi kérdésben is kizárólag a jogállam legfelsőbb szervének, a független bíróságnak a döntését tartja az egyedül illetékes fórum egyedül illetékes ítéletének. A Freiheitliche Partei, az FPO is határozati javaslatot terjesztett elő: Habsburg Ottó esetleges vagyonjogi igényeiben ne a pártok, hanem egyesegyedül a bíróságok döntsenek: parlament ezt a javaslatot : elfogadta, Akik jelen voltunk a parlamenti vitán, két feltűnő jelenségre lettünk figyelmesek. Egyik: az FPG, amely két évvel ezelőtt még a Szotialista Párttal együtt a parlamentben Habsburg Ottó visszatérése ellen foglalt állást, most már élesen szembeszállt a Szocialista Párt javaslataival és a vagyonjogi kérdésben is nem a hatalmi-politikai, hanem a jogrend álláspontját tette magáévá. A másik feltűnő jelenség: a parlamenti vitában a Szocialista Párt legfőbb vezető egyéniségei, Pittermann. és, Kreisky nem vallaltak vezérszónoki szerepet, a Szocialista álláspont osztották ki. Az éveken át tartó szocialista obstrukció idején. on
