a aaa: hullám söpör végig mos¬
tani Fülöp Erthet6, hogy a demia¬
gógok a. hangulatot meglovagolva meg
" próbálnak: polítikái tőkét: kovácsolni az
elégedetienségb6l. Az eurdtdl, a közös
pénztől való félelem áll az első helyen, Mi¬
“i nél jobban közeledik bevezetésének ideje,
annál nagyobb a szorongás. Ez emberileg érthető, A lakosság
természeténél fogva berzenkedik az újítástól. Bár szívesen
beszél róla, amikor üt az óra, első reakciója a pánik. Ez külö¬
nösen olyan helyzetekben érvényes, ahol technikai nehézsé¬
gek akadályozzák az eligazodást a témában. De a nemzetkö¬
. zi pénzvilág olyan bonyolult, hogy működésének megértésé¬
hez valóban hosszú és elmélyült tanulási folyamatra van szük¬
ség. Az emberek túlnyomó részének azonban nincs ideje erre.
Ilyen körülmények között, akárcsak az atomenergia kérdésé¬
ben, megoszlanak a vélemények; Akik pedig valamennyire is
kiismerik magukat a kérdésben, olyan nyakatekert magyará¬
zattal kénytelenek előállni, amelyet nehéz követni. A másik
oldalon a , veszélyes leegyszerűsítőkkel" találkozunk.
Az euro kérdésében az ellenzők ezt annál többször ,,dob¬
ják be", minél jobban le akarják járatni a politikai intézmé¬
nyeket. Olyan szólamokat is gyártanak, amelyek a tudomá¬
nyosság benyomását keltik, ám semmi közük a valósághoz.
Ez különösen érvényes az úgynevezett európai populista
mozgalmakra. Ha visszaemlékezünk a nemzeti szocializmus
németországi hatalomra jutására és más európai országok
példájára, korhűbb hangszerelésben ugyanazokkal az érvek¬
kel találkozunk, mint amilyenekkel ma dolgunk van.
Felvilágosult körökben nem is annyira az euro miatt elé¬
gedetlenek Európával. Főleg azt hallani, hogy Európa telje¬
sen csődöt mondott. Ha eljön a döntések ideje, csak az
amerikaiak lépnek a tettek mezejére, az európaiak csupán
követik az eseményeket. Ebből arra a következtetésre jut¬
nak, hogy Európa nem elég erős ahhoz, hogy maga csele¬
kedjen.
A tények azonban azt igazolják, hogy Európa egyáltalán
nem annyira gyenge, mint általában állítják. A földrész még
mindig a világ első számú gazdasági hatalma. Az Európai
Unió gazdasági szempontból sikeres vállalkozás, még ha ma¬
gától értetődően gyenge pontjai is vannak. Ezek a politikai
térben jelentkeznek, ahogy az az egykori Jugoszláviában és az
Oroszországhoz fűződő viszonyban megmutatkozott, A jó
megfigyelők azt is megállapíthatják, hogy a (Nyugat) a hideg.
háborúban kivívott dicsőséges győzelmet fokozatosan kien¬
gedi a kezéből és a veszteseknek engedi ád, Különösen kifo¬
gásolják az amerikai politika világos döntései és az európaiak
halogató taktikája, határozatlansága közötti különbséget, Mi¬
közben jogosak a bírálatok, nem kérdeznek rá a valódi okok¬
ra, Amerikának egy külügyminisztere van. Így aztán Warren
Christopher hiányosságai hozzájárultak az Egyesült Államok
gyengeségéhez, Az amerikai diplomáciát most új külügymi¬
niszter irányítja Madeleine Albright személyében, akiről min¬
den ismerője azt állítja, hogy határozott hölgy. Az Egyesült
Államok tehát cselekvőképes. Európa diplomáciájának nincs
egyetlen irányítója, a külpolitikáról a tizenöt külügyminiszter¬
ből álló Tanács határoz. Egyes külügyminiszterek kijelölésé¬
ben európai kritériumok helyett a belpolitika véletlenszerű¬
ségei érvényesülnek. Európában manapság van felkészült és
alkalmatlan külügyminiszter, de valamennyiüknek együtt
kell határozniuk. A tizenöt különböző gondolkodású és elté¬
rő érdekeket képviselő diplomata kötelező egyetértése gyak¬
ran megakadályozza, hogy közös nevezőre jussanak, ami nem
is csoda. Európa gyengeségéért a kormányok politikája és a
szerződések szerint ezeknek kijáró intézményi hatalom a fe¬
lelős. Az egykori Jugoszláviában kirobbant háború megmu¬
tatta, hogy kialakulatlan Európa politikai együttműködése.
Nem az erő hiányzik s nem a potenciál: még mindig olyan ap¬
parátusunk van, amely minden emberi tapasztalat szerint mű¬
ködésképtelen. Ez a gyökere valójában minden bajnak és az
oka annak, hogy oly sok polgár kétkedik Európában.
Ez a szituáció sok veszélyt rejteget egy olyan időszakban,
amikor nagy döntések előtt állunk. Sok európai kormány
provinciális magatartása és egoizmusa az, ami megakadályoz¬
za a szükséges reformokat. Európának nem annyira a Parla¬
ment (EP) hatáskörének vagy a Bizottság összetételének a
megváltoztatására van szüksége - noha ezek is nagyon fonto¬
sak -, hanem a Tanács átalakítására olyan módon, amely
megnyitná az utat az egységes, koherens külpolitika előtt. En¬
nek lenne értelme. De hogy a kormányok felismerik-e ezt, az
már más kérdés.
Német eredetiből fordította Gyévai Zoltán